Az én Jézusom a Krisztus, aki a
példabeszédbeli gazdag emberről szólva
elmondja, mit kérdez majd tőle Isten
a halála pillanatában:
„Kié lesz mindaz, amit szereztél?”
(Lk 12, 20)
Rávilágít ezzel arra,
hogy az anyagi javak iránti vágy
mennyire káros az ember lelki életére.
Jézusunknak
a gazdagokról és szegényekről szóló
példabeszédei társadalmi
érzékenységét bizonyítják.
Aki csak magának gyűjt, azt gondolja,
hogy a vagyon megóvja őt mindentől.
A vagyon helyes használatára
az Isten helyes tiszteletével juthatunk.
Mert Isten minden gazdagság forrása.
Következésképpen
csak az lehet igazán gazdag,
aki Istennek él, – Istenben él.
Aki Istentől kapott lelkének
örök életét tartja legfontosabb kincsének,
az minden tőle telhetőt meg kell tegyen,
hogy az Isten-szeretetben
és a felebaráti szeretetben növekedjék.
A gazdagság veszélyes.
Az embert hajlamossá teszi a kapzsiságra.
Ugyanakkor a vagyon csupán pillanatnyilag
növeli az emberben a biztonságérzetet.
Idővel éppen ez lesz
újabb nyugtalanságainak okozója.
Hamis látszatot táplál az emberben.
Azt, hogy elég önmagának.
Hogy nincs szüksége
se Istenre, se a helyes emberi kapcsolataira.
Ez a hamis képzet pedig
veszélybe sodorhatja lelki üdvösségét.
Az üdvösség szempontjából nem az
anyagiakban való gyarapodásnak van értelme,
hanem a lelkiekben való gazdagodásnak.
Az a leggazdagabb,
aki szívében hordozza Istenét.
A gazdagságától eltelt személy
átadja magát a pillanatnyi élvezeteknek.
Csak saját vágyainak
ösztönös kielégítésére gondol.
A halál azonban hirtelen vet véget
ennek az önelégült állapotnak.
„A szemfedőn nincsen zseb!” – mondja a régi,
eredetileg portugál mondás,
amit Ferenc pápa oly gyakran idéz.
A keresztény ember bölcsességgel kell
belássa, mi a valóban fontos és
maradandó az életében.
Az igaz, hogy nap mint nap kísértésekben él.
Egyszerre kiszolgáltatottja és áldozata
az anyagi javaknak.
Ha gazdag is,
– valójában szegény az Isten szemében.
Különösen akkor, ha eszébe sem jut,
hogy vagyonát másokkal megossza.
Az sem, hogy az élete Isten kezében van,
hogy minden igazi gazdagság Tőle való.
Sőt, hogy Istentől kapott
mennyei gazdagsága pedig éppen majd
halála után fog kiteljesedni.
Vasárnapunk attól legyen szép,
hogy kérjük az Urat, adjon nekünk
szemet, – mindezt meglátni,
fület, – mindezt meghallani,
és szívet, – mindezt megérezni!
(Csukor Árpád)