Az én Jézusom a Krisztus,
kijelentette övéinek:
„Azért jöttem,
hogy tüzet gyújtsak a földön.”
(Lk 12, 49)
Szerethető, követhető-e egyáltalán
a tüzet gyújtó Jézus?
Ha jobban meggondoljuk,
meg is találhatjuk,
miről szólt olyan határozottan Jézusunk.
Ő nem pusztító tüzet hoz,
hanem a szeretetnek tüzét.
A megélt hitnek fényét.
Azt a tüzet, amelyet bennünk
a Szentlélek lobbant lángra.
Ez a tűz pedig ég, de nem éget.
Lángra lobbant, de nem éget el.
Éltető fényt ad, de nem vakít.
Aki befogadja ezt a tüzet,
maga is lángra lobban.
Aki hitének ebben a tüzében
követi Krisztusát, – akörül
valóban megoszlás támad.
Ő nem akar szakadást, nem akar viszályt.
„Békességet hagyok rátok.
Az én békémet adom nektek,”
(Jn 14,27), – mondja máshol.
Ha valakiben ég a krisztusi tűz,
annak lángját viszont először
éppen családtagjai látják.
És bár érthetetlen,
– vagy talán nem is annyira, –
de ez könnyen megosztást szül.
Pusztán emberi tényezőktől függő
szempontok szerint nem lehet
és nem szabad szabályozni ezt a tüzet.
Még kevésbé takaréklángra állítani.
Ez megalkuvás, sőt árulás lenne.
Krisztus követése, az Érte való lobogás
teljes odaadást és hősiességet kíván.
Ehhez pedig erőfeszítésre
és áldozatokra van szükség.
A lobogás ébren tartását segíti
a Szentlélek tüzének hívása.
A vértanúk és szentek hosszú sora
éppen ezt bizonyítja.
Napjaink keresztényüldözései is
azt igazolják, hogy csak a lángoló hit
ad erőt a kitartáshoz.
Nekünk is, kikben sajnos,
– eléggé szomorú ez, –
éppen csak alig él
ez a hősies erő és lángolás,
kérnünk kell az Urat, adjon erőt
a szeretet tüzének állandó megőrzéséhez.
Hogy életünk hiteles tanúságtétel lehessen.
Hívő emberként legfontosabb hivatásunk,
hogy fagyos világunkban
felszítsuk magunkban és másokban
az Isten- és emberszeretet tüzét.
Azt a tüzet,
mely képes fényt hozni az életbe.
Minél közelebb húzódunk Jézushoz,
annál biztosabb,
hogy felgyújtja bennünk
a szeretet és lelkesedés tüzét.
Rengeteg a kihűlt keresztény napjainkban!
Országunk és Európa
szinte teljesen kihűlőben van!
Lángoló életünknek kell jellé válni,
hogy Jézushoz vonzza
a körülöttünk élőket.
Sok embernek a hamu alatt parázsló
Isten-ismeretét és szeretetét
kell lángra lobbantsuk Jézus tüzével.
Szeretetünkkel, szavainkkal, példánkkal.
A Szentlélek fuvallata segítsen bennünket,
hogy szolgálatára legyünk
a másik embernek,
– és ne az ellenkezésére…
Szeretettel:
Csukor Árpád