Az én Jézusom a Krisztus, aki a népsokaság
felé fordulva így szólt: „Aki közületek
nem mond le mindarról, amije van,
nem lehet az én tanítványom. (Lk 14, 33)
Egyértelmű, hogy a Krisztus-követés
nem pusztán csak egy határozott döntés,
de nagyon súlyos követelményei is vannak.
Az evangélium
még a rokoni kapcsolatokat is
veszélyesnek mondja
az Isten országának kibontakozásában.
A Jézus-tanítványság valódi nehézségekkel jár.
A döntést meghozó ember részéről
hatalmas buzgóságot követel.
Ennek hiányában az egyébként
jól induló tanítványt is
könnyen eltántoríthatják a kihívások,
a különböző nehézségek.
Ha Jézust valóban akarjuk követni,
akkor Őt mindenkinél és mindennél
jobban kell szeressük.
A Jézus Krisztushoz való csatlakozás,
feltétlen és gyökeres szakítást kell,
hogy jelentsen a világgal,
sőt még önmagunkkal is.
Követése egyet jelent
a kereszthordozással.
Ha jobban meggondoljuk, láthatjuk,
nemcsak azt kéri tőlünk,
hogy ne legyünk rosszak,
hogy a parancsolatokat megtartsuk,
hanem azt is, hogy Őt, csakis Őt,
kizárólagosan Őt, – kövessük!
Ez, – kegyelméből, – megvalósítható.
A Vele való, Törvénye szerinti élet.
Ő, – és csakis Ő, – képes lesz arra,
hogy lerombolja bennünk
mindazt, ami gátja lehetne annak,
hogy mi teljesen az Övéi legyünk.
Az biztos, hogy magunktól erre
teljesen képtelenek lennénk.
Ha csak saját erőinket nézzük,
teljességgel alkalmatlanok vagyunk arra,
hogy lemondjunk mindenről,
ami nem Hozzá köt bennünket.
Hogy naponta felvegyük keresztjeinket,
amelyek hordozásában
eggyé válhatunk Vele.
Az Úr, – pontosan ismer minket.
Ismeri gyengeségeinket,
megkötözöttségeinket.
Valójában nem is sejtjük, mekkora szeretettel
és segítséggel fogadja
törekvéseinket, – követésére.
Képes alakítani bennünket, hogy mindenkinél
és mindennél jobban szeressük Őt.
Jézus eljövetelének célja nem az volt
hogy keresztjeinket könnyebbé
vagy nehezebbé tegye.
Azért jött, hogy azoknak értelmet adjon.
Bölcs mondás:
„Aki a kereszt nélkül keresi Krisztust,
a keresztet találja meg Jézus nélkül!”
Az Ő tökéletes követése
az Istennel való viszonyunk
rendezésén nyugszik.
A tökéletesre törekvő istenkapcsolat
harmóniája nélkül a Jézus-követés
követelményeinek megvalósítása
elképzelhetetlen.
Szeretettel:
Csukor Árpád