Az én Jézusom a Krisztus, aki három
gyönyörű példabeszéddel is
megvilágosította számunkra
a megtérés feletti örömöt.
Az elveszett bárányról,
az elveszett drachmáról
és a tékozló fiúról szólnak ezek.
Amikor rátalálunk Istenre
vagy bűneinkből visszatérünk hozzá,
Isten úgy örül nekünk,
mint ahogyan a pásztor a megkerült báránynak,
az asszony a megtalált drachmának
és az apa visszatérő fiának.
Jézus ezzel kapcsolatban még az örömről,
az angyalok öröméről is szól:
„Mondom nektek, az Isten angyalai is
éppígy örülnek (majd)
egy megtérő bűnösnek.” (Lk 15,10)
Mindhárom példabeszéd Isten határtalan
emberszerető jóságát igyekszik bemutatni.
Ez Jézus örömhírének legörömtelibb
gondolata az evangéliumokban.
Jézus azt az örömhírt hirdette,
hogy Isten úgy szereti az embert,
hogy keresi, – még a
legtévelygőbb ember társaságát is,
és mindig örvend, ha a tévelygő
rátalál az Ő barátságára.
Erről beszél hozzáfűzött
megjegyzésében is:
egyetlen megtérőn is
mily nagy az öröm a mennyben!
Olyan megtérőn örülnek,
aki valóban bűnbánatot tart.
Mert napjainkban a legtöbb embernek
a bűn mibenlétéről sincs még fogalma se.
A megtérés alatt pedig
csupán valamiféle szentimentális,
pusztán érzelmi alapon álló magatartást ért.
A megtérő ember és a bűn feletti bánata
öröm a menny angyalai számára.
Hatalmas öröm a megtérő ember számára is.
Ez az öröm,
– tulajdonképpen létszükségletünk.
Nélküle, – egyszerűen nem lehet élni.
Öröm nélkül pokollá válik a család,
robottá silányul a munka.
időpocsékolássá a szabadidő.
Akinek öröm tölti be életét,
az sokkal egészségesebb, mondják az orvosok.
Isten örömre teremtette az embert!
Őt magát is az öröm jellemzi,
amely a megtérő bűnös felett ujjong.
Rettenetes hiány, ha örömünket veszítjük el.
A legtökéletesebb öröm pedig
az Istenre találás öröme.
A legnagyobb öröm, ha ráébredünk,
Isten nem haragszik ránk,
mert örvend a megtérésünk felett.
Jézus az elvesztést épp csak megemlíti,
sokkal jobban fejti ki a keresést,
de leginkább az örvendezést részletezi!
Ő ezért jött, ezért áldozta oda magát.
Ezért adja odaáldozott Testét és Vérét nekünk,
– örömünkre, – az Eucharisztiában.
Azt akarja, hogy megtérjünk,
hogy megtérésünk miatt
nagyobb öröm legyen a mennyben,
mint bármekkora, megtérésre igényt nem tartó,
önmagát „igaz” – nak tartó miatt!
Örömben megélt szép őszeleji vasárnapot!
Szeretettel:
Csukor Árpád