Az én Jézusom a Krisztus,
aki emberré lett értünk,
megváltott minket.
Kinek nevében kezdjük új esztendőnket.
Kinek születését az angyalok hirdették,
a pásztorok hírül adták.
S mindezt Mária „szívébe véste
és el-elgondolkodott rajta” (Lk 2, 19)
Évkezdet, – karácsony nyolcada,
és Szűz Máriának, –
Isten Anyjának ünneplése,
úgy tűnik, – sok is egyetlen napra.
De maga a nap is sokat hoz.
Kezdet akar lenni, és nemcsak a naptárban.
Isten nevében,
az Ő arcának fényében folytatjuk életutunkat.
Tekintetünk előtt Fia, – a Kisded, – néz minket,
isteni Szívével és az ő Édesanyjának szemével.
Az újesztendő első napján, –
365 darab apró kis csomagot kapunk.
Mindegyik csomagot
Valaki olyan készítette el számunkra.
Aki minket, – nagyon szeret!
Mindegyik csomag valami
meglepetést tartogat számunkra…
Azt kívánom valamennyiünknek,
találjuk meg minden csomagnak,
– az újév minden napjának, –
ezt a meglepetés jellegét.
Fedezzük fel mindennap mögött
magát a Szeretetet, a hitünk szerinti Istent!
Aki jobban szeret bennünket,
mint mi, – saját magunkat!
Szól ez a mai ünnep, –
egyrészt a jászolhoz siető pásztorokról,
másrészt a ,,Jézus” név fölvételéről.
A Kisded neve, – Jézus, –
azt jelenti: Isten üdvözít!
Ahogyan ezt az angyal
megadta és megmagyarázta.
A szabadító Isten Fia, – testvérünk lett!
Ugyanakkor, mély tisztelettel tekintünk ma
az Asszonyra, – Jézus Édesanyjára.
A jó rajt, a jó kezdet, – fél siker!
Máriával kezdjük az újévet,
és Mária útján akarunk
Jézussal járni, – a most kezdődő év során.
Sok családban, – jó magam is minden
gyermekünk születésnapján, –
gyerekeim Édesanyját köszöntöm először, –
ha mással nem, egy szál virággal,
csókkal, üdvözlő és megköszönő szavakkal.
Szűz Mária Istenanyasága ünneplése is
valami hasonlóra ad alkalmat.
Jézus Krisztus,
a megtestesülés szent titkában, –
Édesanyja révén érkezett közénk.
Oly jó, hogy a mi Krisztusunk,
– éppen úgy édesanyának fia,
mint valamennyien mi is vagyunk.
A Szent Szűz, mint Istenanya fölemelkedett,
de csak azért,
hogy Rajta keresztül
ereszkedjék le Isten, – közénk.
Ez a nap a béke világnapja is.
Évről évre ezen a napon
békéért, – családjaink, hazánk,
a Kárpát-medence, Európa
és a világ békéjéért imádkozunk.
Újév kezdetén a keresztény embernek
nem kell fogadkozni!
Tennie kell és élnie, – mint eddig.
Üzemelni. Jelként kovászként, sóként.
Ez lenne a keresztény ember igazi újévi vállalása.
Ha eddig ezt nem tettem volna, –
az új, – az Úr 2020. évében, – tegyem!
Ha eddig lanyhán tettem,
– az újesztendőben fokozottabban,
nagyobb erőbedobással igyekezzem tenni.
Az Ő segítségével, – menni fog!
Ő igazában csak erre vár! Úgy, – mint eddig!
Egyébként pedig, – csak ez képes
boldoggá tenni az Újesztendőnket!
Legyen így, – kívánom szeretettel:
Csukor Árpád