Az én Jézusom a Krisztus,
aki ott a hegyen,
ezt is mondta tanítványainak:
„Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre.
Én viszont azt mondom nektek,
hogy méltó az ítéletre mindaz,
aki haragszik testvérére!” (Mt 5, 21-22)
Jézus egyik célja az volt, hogy az
ószövetségi törvényeket megújítsa.
Hogy magasabb eszményt állítson
követői elé.
Különösen a felebaráti szeretet parancsát,
teszi tökéletesebbé az által, hogy bensőbb,
mélyebb, – értékesebb
gyökerekhez vezeti vissza.
Jézus arról beszél, hogy Isten parancsait
nem úgy kell értelmezni,
mint valami alsó küszöböt,
amit nem szükséges felülmúlni.
Sokkal inkább úgy kell értelmezni,
mint a szépre és jóra vivő haladás útját.
Amely útnak éltető lelke a bennünk
munkálkodó szeretet.
Így azután a „ne ölj” parancs
nemcsak egy nagyon erős tiltás,
hanem fölhívás a gondos szeretetre,
mely óvja és támogatja a felebarát
testi, lelki, – tehát emberibb életét.
Maga Jézus az isteni Törvény
eleven és tökéletes beteljesítője.
Aki teljes önátadásával valósítja meg
annak igazi jelentését.
Ő maga válik eleven
és személyes Törvénnyé,
aki követésre hív bennünket.
Szentlelke által adja segítségét,
és kínálja szeretetét, erejét,
hogy életünkben és annak tetteiben,
szeretetben tanúskodjunk Mellette.
Szabaddá kell váljunk a szeretetre,
hogy Jézus bennünk is
be tudja teljesíteni a Törvényt.
Biztos, hogy nincs közöttünk olyan,
ki ne ítélné el
a másik ember életének kioltását.
Ugyanakkor, – azt végig gondoltuk már
annak teljes mélységében,
hogy mit okozunk az ellenük kimondott,
megszóló, rágalmazó szavainkkal?
Az embertárs lelkének megnyomorítása,
becsületének sárba tiprása,
bizonyos szempontból, – életének kioltása!
Ha valaki egybegyűjtené, elénk tárná
a másokat sértő, becsmérlő
megnyilvánulásainkat, szavainkat, –
talán ott rögtön megsemmisülnénk!
És akkor mit okozhatunk, – ha van bennünk, –
ellenük érzett haragunkkal!?
Valaki teljes bölcsességgel mondta:
minden harag
a másik ember élete ellen irányul,
nem az életet kívánja neki.
A Krisztus-követő különösen
nem lehet haragtartó, mert akkor
Isten és a felebarát ellen vétkezik.
Attól egyikünk sem védett,
hogy hirtelen haragra ne gyulladjon.
A hívő ember sincs védve ettől.
Vétek ebből akkor lesz, ha lemegy a nap
a haragunk felett!
Ha őrizzük és dédelgetjük magunkban.
Az már súlyos bűn!
Jézus ezért említi egy lapon
a gyilkossággal.
Békére nyíló virág legyen vasárnapunk!
Szeretettel:
Csukor Árpád