Az én Jézusom a Krisztus, aki
ott fent a hegyen az ember által
szinte értelmezhetetlent kér követőitől.
„Szeressétek ellenségeiteket,
tegyetek jót azokkal,
akik gyűlölnek benneteket!”
De azt is megmondja, hogy miért kéri.
„… hogy gyermekei legyetek
mennyei Atyátoknak…” (Mt 5, 44-45)
Nagyon könnyű félreértelmezni
ezeket a mondatokat.
Melyek ugyanakkor talán a Szentírás
legnemesebb tanítását tartalmazzák.
Mert Jézusunk nem azt akarja,
hogy minden ellenünk irányuló
sértést, bántást örömben tűrjünk.
Akik szó szerint veszik kérését
azok ezt állítják.
Mit is jelent Üdvözítőnk
felszólítása, – kérése?
Azt, hogy amikor szeretetlenségbe ütközünk,
ne viszonyuljunk az embertárs felé, – ugyanúgy!
Erre bizony, – nem sok ember képes.
Pedig legalapvetőbben éppen ez
különböztetné meg a keresztényeket!
Lehetséges ezt megélni?
Ha az Úr parancsolta,
akkor minden bizonnyal lehetséges.
Ő nem kíván tőlünk lehetetlent.
Meglehet, hogy az érzelmeim
nem akarnak engedelmeskedni.
De nem is ez a lényeg.
Az érzelmeim nem én vagyok.
Azok csak az idegeim.
Én a tudatom vagyok, – és az akaratom!
Akaratom pedig, kell tudjon parancsolni
szavaimnak, szándékaimnak,
viselkedésemnek és tetteimnek.
Még akkor is, ha érzelmeim, – csaholnak.
Nem képes arra mindenki,
hogy ezt elfogadja.
Megélni, – még kevésbé.
Isten kegyelme, segítsége nélkül
pedig, – nem is lehetséges.
Csak a bennünk lakó Isten Szentlelke
adhat a gyűlöletért cserébe szeretetet.
Ez egyben a legerősebb tanúságtétel is,
Isten bennünket éltető szeretetéről.
Ez pedig olyan szeretet,
amely minden embert átölel.
Keresztények vagyunk,
krisztusiaknak mondjuk magunkat.
Azok vagyunk, – valóban?
Ha nem élünk úgy,
ahogyan azt Mesterünk kéri tőlünk,
akkor nem válaszolhatunk igennel.
Szeretnünk kell ellenségeinket!
És amit a szeretet diktál,
azt kell megtennünk!
Először is megbocsátani,
és a közeledést bátorítani, elfogadni.
Ha mi vagyunk a hibásak,
hibánkat elismerve kezdeményeznünk kell,
– a bántást jóvátéve, – a közeledést.
Bensőséges barátságra a bennünket megbántóval,
nyilvánvalóan nem vagyunk kötelesek.
Ami a különböző viszonyokban
megjár tőlünk az embereknek,
azt kell megadjuk a minket megsértőnek is.
Bosszút nem állni, semmiféle formában!
Még szóban sem!
Nem könnyű! Sőt szinte emberfeletti!
Ebben mutassa meg keresztény életünk,
hogy mi másképpen gondolkodunk,
más törvény szerint élünk.
Mert így cselekszik velünk mennyei Atyánk is,
és mert ennek lesz jutalma a mennyben.
Szép és jó kedvű farsangvasárnapot!
Szeretettel:
Csukor Árpád