Az én Jézusom a Krisztus, akit Simeon
gyermekként a karjára vett és akiről
a Szentlélektől eltelve kijelentette,
hogy Ő az, akit Isten
minden nemzet számára adott,
„hogy világosság legyen:
kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsősége népének, Izraelnek!”
(Lk 2, 32)
Karácsonyunktól is, de a húsvéttól is
elég távol van ez az ünnep.
Meleg szívvel hátra is tekintünk
és előre is nézünk: hogyan tovább?
Nagy jelentőségű az ünnep eseménye.
Krisztus, az Újszövetség szerzője
találkozik itt az Ószövetség
utolsó embereinek egyikével.
A keleti egyház Találkozásnak is
nevezi ezt az ünnepet.
Olyan jelentős találkozás történik benne,
amiben megjelenik
egyrészt a múlt beteljesedése,
és ugyanakkor
a jövő kibontakozásának kezdete.
Isten ígérete,
melyet választott népének adott,
Jézusban nyer beteljesedést.
Aki ma sem pompával érkezik,
hanem Édesanyja karján nyugvó
Gyermekként.
Nemcsak Isten népének dicsőségét sugározza,
de megvilágosodás Ő,
– a pogányok számára is!
A világ Világosságával való találkozás
szimbólumaként alakult ki
a gyertyaszentelés szokása.
A gyertya, mint Jézus Krisztus jelképe,
egyike a legrégibb szentelményeknek.
Már az ókeresztény korban is
Krisztus jelképévé vált.
A gyertya magát fölemészti, mint Krisztus,
hogy másoknak szolgálhasson.
Gyönyörű az ünnep neve is!
Mi magyarok, szépséges nevekkel
díszítjük fel Mária ünnepeinket.
Máriáról nevezi el,
de Istenfiáról szól a tartalma.
Erre egyébként,
minden Mária ünnepen rácsodálkozom.
Gyertyaszentelő Boldogasszony!
Mit mond nekünk
ez a szép magyar népi elnevezés?
A szimbólumra utal, a Gyertyára!
Aminek ráadásul szentnek kell lennie!
Nem csak szavakkal beszél,
hanem érzéseket vált ki bennünk.
Sőt felismerésre vezet. Mert fényt jelent!
Az, hogy megszentelt,
– az pedig megerősíti,
hogy ez a fény nem is lehet más csak szent.
Békét és szépséget áraszt,
és ha azon vagyunk, bennünk, magunkban is
képes megteremteni azt.
Azért szenteljük meg
az emberi természetünket is
jelképező gyertyákat,
hogy az isteni Fény kiáradjon
és eltöltsön bennünket is.
Méltán tekinthető keresztény életünk számára
gazdag üzenetekkel teli forrásnak ez az ünnep.
Szent II. János Pál pápa 1997-ben
február 2-át, a megszentelt élet
világnapjává nyilvánította.
Azóta ezen a napon az egyház
azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli,
– és értük imádkozik, –
akik a világon Istenek szentelt személyként,
szerzetesként élnek.
Áldás legyen rajtuk és tevékenységeiken!
Rajtunk is, – és szép ünnepünkön!
Szeretettel:
Csukor Árpád