Az én Jézusom a Krisztus, akit
oly szép találkozásban látunk
Jákob kútjánál,
a szamaritánus asszonnyal.
Jézus leül a kútnál pihenni,
és akkor jön
egy szamariai asszony vizet meríteni.
Jézus vizet kér az asszonytól,
és ebből indul ki a csodálatos tanítás,
a Jézus által nekünk nyújtott élő vízről.
„Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok,
az nem szomjazik meg soha többé,
mert a víz, amelyet én adok,
örök életre szökellő vízforrás lesz.”
(Jn 4,14)
Az asszonyt, – életének
legnagyobb meglepetése éri itt és ekkor.
Amitől megváltozik egész további élete.
Személyében felismerhetjük magunkat.
Jézusunk jól ismeri az asszony lelki állapotát.
Bűnös voltát. Öt férje volt már,
és akivel most együtt él az sem a férje.
A Szent Negyvennapot ki kellene használjuk,
hogy igazán szívből elbeszélgessünk Jézussal.
Hogy felismerjük benne a Szabadítót,
aki ismeri minden bűnünket, gyengeségeinket.
Bennünket, – akiket oly sokszor letör az élet.
Aki hív bennünket a megtérésre.
Kudarcokat élünk meg és csalódásaink sorát.
Mindnyájunk életében megtalálhatjuk
a meglepetések kútját,
amelynél Jézus vár bennünket.
S ott, – új életre hív!
Az élet vizét nyújtja nekünk.
Oly tisztát és frisset
amitől többé soha nem szomjazunk.
Mert mi nem is víz után szomjazunk,
hanem a bennünket szerető Istenünk után.
Ezt a szomjat csak Jézus tudja enyhíteni.
Amikor az élet vizét nyújtja nekünk,
ezzel segítve, hogy Őt felismerjük és kövessük.
Nagyböjti időszakunk éppen erről szól.
Hogy az Istennel találkozásunkat finomítsuk,
egyre tökéletesebbé tegyük.
Meg kell kezdjük imádni az Atyát,
– lélekben és igazságban!
Tanúskodnunk Jézusról úgy, ahogy
a szamariai asszony tanúskodott róla
a Jézussal való találkozás után, saját városában.
Jézus nemcsak arra hív minket,
hogy szomjunkat csillapítsuk az élő vízzel,
hanem hogy vezessünk el másokat is
ehhez a Forráshoz.
A ma emberét is gyötri a szomjúság.
Ő is szeretné csillapítani a szomját.
Vágyik az Istennel való találkozásra,
de nem meri megvallani bűneit
és csak a maga erejére akar hagyatkozni.
Nekünk legyen igényünk
a Jézussal való találkozásra!
Fogadjuk a Szívéből áradó, frissítő,
kegyelmi forrást!
A lélekben és igazságban történő imádás
legyen, – alapvetően igazi lelkületünk!
Szeretettel:
Csukor Árpád
Fotó: bibleplaces.com