Az én Jézusom a Krisztus, aki ott, –
a megdicsőülés hegyén,
a tanítványok segítségére sietett.
Nem adott esélyt arra, hogy az ijedtség,
a félelem uralkodjon el rajtuk.
Mert látva a csodás jelenséget,
meghallva Isten hangját,
arcra borultak és nagy félelem fogta el őket.
A színeváltozás történetének
rendkívül gazdag a jelentéstartalma.
Most csak egy mozzanatra figyeljünk.
Mindannyiunk életében lehetséges ilyen
Tábor-hegyi pillanat.
Amikor megijedünk egy nyilvánvaló ténytől.
Aminek megjelenése számunkra
szinte elviselhetetlen.
Mindnyájunkhoz szól ilyenkor
az akkor is elhangzott jézusi bátorítás:
„Keljetek fel, ne féljetek!”
(Mt 17, 7)
Ez a „Ne félj!” – a Bibliában
365 alkalommal hangzik el.
Az Ószövetségben és az Újszövetségben
egyaránt a leggyakrabban ismétlődő biztatás.
Mondja például Gábriel arkangyal
amikor tudtára adja Máriának,
hogy a Megváltó anyja lesz.
Ez a megnyugtató szó hangzik József felé is,
hogy ne féljen magához venni Máriát,
hiszen a benne fogant Gyermek
a Szentlélektől van.
Jeremiás könyvében is ezt olvashatjuk:
„Ne félj, mert veled vagyok,
és megoltalmazlak.” (Jer1, 8)
Megrendítő volt 1978-ban amikor
Szent II János Pál pápa, pápaságát
ugyancsak e biztató felszólítással kezdte:
„Ne féljetek!”
Életünkben mindennapi kis és nagy gondok
nagy része abból adódik, hogy félünk attól,
ami történni fog.
Isten pedig mindenkor szeretettel
emlékeztet bennünket is arra,
hogy Ő feléje kell fordulnunk.
Imádkozva és bizalommal,
– biztonságban kell tudnunk magunkat.
A zsoltáros biztonságában:
„Világosságom és üdvösségem az Úr!
Kitől félnék?
Életem oltalmazója az Úr, –
kitől rettegnék?” (Zsolt 27,1)
Őrizzük meg szívünkben Jézusnak
a színeváltozásban látott dicsőséges arcát,
hogy a nehéz pillanatokban vigasztaljon,
erővel töltsön el, és a belőle áradó fényt
bátran sugározzuk
embertársaink, a világ felé!
A megpróbáltatások, a nagy erőfeszítések,
sőt még fájdalmas keresztjeink idején
sem szabad kétségbe esnünk.
Ez a „Ne félj!” magában hordozza
a lélek örömét és békéjét is,
amely rendületlen hitünknek gyümölcse.
Isten szeretete soha nem tesz ránk olyan terhet,
amelyet ne lennénk képesek elviselni.
Sem pedig olyan elvárások elé nem állít,
melyeknek ne tudnánk megfelelni.
Miközben kér, hogy ne féljünk, – biztat is,
és felkínálja a szükséges segítséget.
Szeretettel:
Csukor Árpád