Az én Jézusom a Krisztus, aki
megkérdezte a vakon született embert,
miután visszaadta annak látását:
„Hiszel-e az Emberfiában?
Ő így válaszolt:
Ki az, Uram, hogy higgyek benne?”
(Jn 9, 35-36)
Az emberek, akik találkoznak Jézussal,
állást foglalnak vagy mellette, vagy ellene.
Sokan az emberek közül azt színlelik,
– mint például a farizeusok, –
hogy ők pontosan látnak.
Vannak, – akik megértik Jézust,
és döntenek, vagy mellette vagy ellene.
Vannak szűklátókörűek akik nem veszik észre,
korlátolt emberi bölcsességükben,
hogy Jézus műveiben bizonyítja
Istentől küldött voltát.
Ők valójában vakok akkor amikor
vonakodnak észrevenni a Világosságot.
Aki a világba jött.
Szívük vakságában
képtelenek elfogadni
az Emberfia Isten voltát.
A meggyógyult vak pedig,
– akit hiába akarnak rávenni
más véleményre, –
azt az egyet teljes bizonyossággal tudja,
hogy az az ember
aki meggyógyította őt, csak Istentől jöhetett.
Alázatos magatartása őrzi lelkében
az Istenbe vetett hit biztonságát.
És amikor Jézus kérdezi tőle,
hogy hisz-e az Emberfiában,
aki Istentől jött és képes volt meggyógyítani őt,
megvallja hitét és hogy a már látó szemével,
képes benne felismerni az Isten Fiát.
Ekkor Jézus, – látva a vak bizalmát és hitét,
látóvá teszi annak lelkét is.
Minden keresztény élete ilyen.
A látás felé vezető út.
Melynek célja Jézus Fényének felismerése.
Az ember így képes eljutni
a vakság állapotából a hiteles látásig.
Mert Isten, – látásra teremtett minket!
Ő adta testünknek a szemet,
– lelkünknek pedig a fényre vágyást.
Sajnos oly sok embertársunk nem akar
ezekkel a javakkal élni!
Aki pedig elfogadja Jézustól
a testi-lelki látás adományát,
ennek birtokában,
e világ zavaró fényein
és árnyain keresztül is
képes eljutni az Isten-embert felismerő hit
fényére, – a ragyogó Igazságlátásra!
A hitnek ezzel a tisztánlátásával azután
képes eljutni, itt a földön még csak
„tükör által és homályosan,”
de a feltámadott létben majd tökéletesen,
Isten országának dicsőségébe.
Ahol az általunk észlelt fény, –
mindörökre egyesül Krisztus fényével.
Szeretettel:
Csukor Árpád