Az én Jézusom a Krisztus, kinek
tanítványai közül ketten,
a keresztre feszítés és temetés után,
csalódottan otthagyva Jeruzsálemet
Emmauszba igyekeztek.
A feltámadott Jézus pedig anélkül,
hogy felismerték volna,
melléjük szegődött, és kifejtve az írásokat
bizonyította, hogy a jövendölések értelmében
az történt, aminek történnie kellett.
Emmauszba érve a tanítványok kérlelték,
„Maradj velünk, mert esteledik,
és a nap már lemenőben van.” (Lk 24, 29)
Az emberiség azóta is oly sokszor
jár ezen az emmauszi úton.
Azon az úton, ahol Jézus feltámadása
olyan kihívást jelent,
mellyel egyszerűen nem tud mit kezdeni
a tagadáson, az elvetésen kívül.
Ezért azután, – ma is ilyen
reményvesztett állapotban van!
Csak a Feltámadott képes segíteni,
hogy újra a remény útjára leljen.
Nem áll messze az igazságtól az,
aki a mai világot
csak háborús képekben tudja látni.
Válságban a világ, – mert
válságban a kereszténység!
Csak a Feltámadottba kapaszkodva
lehet szembe nézni ezen bajokkal.
Az evangéliumokra figyelve,
szemeinket Krisztusra függesztve.
Mert Ő az egyedüli út, igazság és élet.
Egyházát az édes Anyaszentegyházat
szeretnünk kell és hallgatnunk rá,
nem törődve azzal, mit mondanak róla!
Hisz az Egyház feddhetetlen!
A foltok arcán, – az embertől származnak!
Tagjai vannak érezhető válságban
és nem az Egyház!
Isten számára kellene
helyet biztosítani a társadalomban!
Őt nem szabad és nem is lehet
karanténba zárni!
Az ember ne vegye át Isten helyét!
Pedig, – ma ezt teszi!
Ettől esteledik a világ!
Arra vetemedik,
hogy oly törvényeket hozzon
melyek ellentétben állnak
még a természet törvényeivel is!
A halálbüntetést eltörli, de a még
meg nem született gyermeket
legálisan akarja megölni!
Jogosan küzd
a nemi szervek megcsonkítása ellen,
de legalizálja azoknak az embereknek
megcsonkítását,
akik meg akarják változtatni nemüket.
Férfiak vagy nők egymás közötti
házasodását véli elfogadottnak!
Soha nem látott válságban van a világ!
Lepusztulóban
a család fogalma és jelentése,
a házasság intézménye.
Egyre több a tanácstalan ember,
akik irányt vesztettek,
és nem tudják, hogy mit tegyenek,
merre menjenek.
Ugyanakkor a legszomorúbb,
hogy minden megkeresztelt ember
részese ennek a döbbenetes krízisnek!
Akkor, – amikor nem tesz tanúságot
keresztény hitéről!
A keresztény embernek teljesen
a világban kellene élnie, de úgy,
hogy elleneznie kellene mindent,
ami ellentétes Istennel, – törvényeivel,
és az ember javával.
Esteledik! Maradj velünk Urunk!
Aki megéli tudatosan keresztény életét,
arról a feltámadás öröme kell sugározzon!
Annak jellé kell válnia a világban!
Ezzel ma talán nem is példává
hanem inkább kihívást intézővé
kellene váljon a másik ember felé.
Akit még szó nélkül is arra kellene hívnia,
hogy ő is másképpen alakítsa életét.
Teljes és erős hittel kellene vallja azt,
hogy a Feltámadott elkíséri az emberiséget,
– minket, – ezen a úton!
Ha ebben hiszünk,
akkor nem élünk reményvesztetten!
Szeretettel:
Csukor Árpád