Az én Jézusom a Krisztus, aki
nem arra kér bennünket,
hogy menjünk
és vásároljunk magunknak Lelket,
hanem arra, hogy fogadjuk el és fogadjuk be
az Ő Szent Lelkét!
„Vegyétek a Szentlelket!” (János 20, 22)
Ezért azután pünkösdünk ünnepe
nagyon messze áll a karácsonyi
vagy húsvéti vásárlási hajszától.
Egyszerűen szólva, – nem üzlet!
De nem is csupán egy hosszú hétvége.
Mindennapi életünk
megelevenedésének ünnepe!
Bensőnkre irányul, mely életünket mozgatja.
Ezáltal hat ki, – minket körülvevő világunkra.
A Jézustól kapott Lélek erejében,
ünnepi lélekkel kell megtennünk mindent,
hogy elindulhassunk a nekünk ajándékozott
Lélek erejében.
Életünk olyan,
mint egy üvegedény telve kövekkel.
Megrögzött szokásainkkal,
mulasztásainkkal és bűneinkkel.
Amikor ezt az edényt tiszta és friss vízzel
szeretnénk megtölteni, szükséges,
hogy ezeket a ronda köveket
kihajigáljuk belőle.
Csak annyi vizet tölthetünk bele,
amennyit az üvegben levő kövek engednek.
Ha úgy vesszük, ez a víz jelentheti
a Szentlelket és Ajándékait,
amivel az Úr örvendeztet meg minket
piros Pünkösd ünnepén.
Minél több helyet vagyunk képesek
felszabadítani életünkben az Ő számára,
annál jobban képes működni életünkben
a Szentlélek vezető,
vigasztaló és bátorító ereje.
Ha úgy érezzük, hogy nincs békességünk,
ha életünkben kevés
vagy egyáltalán nincs öröm,
nem érzünk vigasztalást és erőt,
az azért van,
mert nem tudunk helyet készíteni életünkben
a Szentléleknek és Ajándékainak.
Ha viszont sikerül
helyet készítenünk életünkben, lelkünkben
a Léleknek, akkor Jézus szava és ígérete
ugyanúgy érvényes és hatásos ránk nézve is,
mint amennyire érvényes volt
a feltámadása utáni első találkozáskor
a tanítványokra nézve.
Ezért kellett Jézusnak legelőször
a Szentlelket ajándékoznia nekik.
Az Egyház is
az első Pünkösdön született meg.
Tanúságtételünk is innen forrásozik.
Tanúskodni Jézusról nem azt jelenti,
hogy ismerem és elmondom a történetét.
Nem is csupán azt,
hogy megvallom őt Megváltómnak.
Még csak azt sem,
hogy hirdetem az ő tetteit és tanítását.
Hanem végső soron azt,
hogy ugyanazt az életet élem, amit Ő.
Lelkének erejében!
Így szövődik egybe Húsvéttal a Pünkösd!
Amikor kiárad a Szentlélek
az utolsó vacsora termében
összegyűlt tanítványokra
és az Egyház édesanyjára, Máriára.
Legyen ezen ünnepen a Lélek,
– vigasztalásunk!
Ajándékaiból fakadó cselekedeteinkben, –
Ő legyen jövendő reményünk záloga,
értelmünknek fénye,
lelkünknek ragyogó világossága!
Szeretettel:
Csukor Árpád