Az én Jézusom a Krisztus, kinek különös,
a tömegnek szóló szavait olvastatja
az evangéliumból az ünnepi liturgia:
„Engem az élő Atya küldött,
és én az Atya által élek,
így az is, élni fog általam,
aki engem eszik.” (Jn 6, 57)
Ez az ünnep az Eucharisztiának,
az Oltáriszentség Titkának ünnepe.
Ez a titok hoz bennünket nagyon közel
Krisztushoz. Ebben válunk eggyé Jézussal.
Ez a titok keresztény életünk középpontja.
Mert az Eucharisztiában
a feltámadt Krisztus van jelen.
Az átváltoztatás imája után
az a kicsiny ostya, – a kenyér,
és az a kevéske bor,
Jézus Krisztus Testévé és Vérévé változik.
Minden szentmisében erre emlékezünk.
A mai ünnepen pedig különös fénnyel,
az Egyház ünnepli is ezt a Titkot.
A három rövidke mondat,
,,Ez az én testem,” – ,,ez az én vérem,”
,,ezt cselekedjétek az én emlékezetemre,”
egységbe olvad össze, és forrása lesz
mindannak, amit az Oltáriszentségről
vallunk a katolikus Egyházban.
Páratlan, fölfoghatatlan és egészen
megrendítően fönséges Titkot!
Mert Krisztus Teste és Vére
keresztény életünk erőforrása.
Általa élünk, úgy, mint Ő él az Atya által.
Ha őrizni akarjuk hitünket,
táplálni lelkünket, akkor szükséges
magunkhoz venni Őt, – az Eucharisztiában.
Elővételezése ez az égnek a földön.
Isten életét vesszük magunkhoz!
Aki így alakít át bennünket,
hogy már ne csak önmagunkért éljünk,
hanem Jézusért és embertársainkért.
Ha mindezt végiggondoljuk és elfogadjuk,
akkor döbbenhetünk rá, mennyire
sújtott minket a járvány e hónapokban,
– különösen a veszélyeztetetteket -,
sőt még ma sem érezheti magát
mindenki biztonságban.
Annak ellenére, hogy belekapcsolódhattunk
a televízió által vagy online közvetített
képernyőszentmisékbe,
mégis már hónapok óta
megfosztottak, megfosztanak
bennünket a fájó körülmények
az Élet Kenyerének vételétől!
Ám ha fizikai módon nincs is lehetőség
magunkhoz venni az Oltáriszentséget,
lelkileg mégis elnyerhetők
a szentáldozás kegyelmei.
Lelki áldozás útján.
„Hiszem, – Jézusom, – hogy jelen vagy
a legméltóságosabb Oltáriszentségben.
Szeretlek és vágyom rá,
hogy a lelkembe fogadhassalak.
Jöjj, – legalább lelki módon, – a szívembe!
Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled!
Bánom minden bűnömet és szeretnélek
magamhoz fogadni a szentáldozásban,
hogy Veled és Általad élhessek.
Jézus Krisztus, – Tested őrizzen meg engem
az örök életre!
Neked adom magamat egészen.
Tied akarok lenni életemben
és halálom után is. Ámen.”
Az Úr kegyelme és békéje áldja meg
ünnepünket, – és az Őutána való
vágyakozásunkat!
Szeretettel:
Csukor Árpád