“Nehéz elcsendesedni, de ezáltal az ember képes lesz arra, hogy hagyja magát Istentől vezettetni. A csöndből születik a csönd. A csöndes Isten által jutunk a csöndhöz. És akkor az embert állandó meglepetések érik az akkor keletkező világosság által.”
(Robert Sarah: A csönd ereje)
Ádventkor a csendet keressük. Ebben folyamatosan igyekszik megakadályozni minket a világ őrülete, a karácsonyi reklámok vibrálása, az elintéznivalók sokasága, és mindaz a nehézség, amivel most még szembesülnünk kell.
Jézus csendben és szegénységben jött el a földre. A világ urai nem vették észre, de az egyszerű pásztorok igen. Ők csendben voltak és meghallották az angyalok énekét. Tanuljuk meg ezt a csendet a pásztoroktól, hogy amikor majd karácsonykor megállunk a kis Jézus apró jászolbölcsője előtt, észrevehessük azt az egyszerűséget, lemondást, szeretetet, alázatot, amit Ő elhozott, és amit nekünk is követnünk kell, mert ez az, ami megmenthet minket a hamis utaktól életünk során.
Keressük a csendet, mert a csend az igaz utakhoz tartozik. “A szeretet csendből születik.” (R. Sarah) Csak a hamisság kiabál és tolja magát középpontba, mert neki nincs teremtett létjogosultsága Ezért zűrzavart kelt, széthúzást és elidegenedést. Az igazság viszont összhangban van a természettel, és Isten teremtményeivel. Átlátszó és egyszerű, hogy a gyermek vagy a tanulatlan pásztor is követhesse. A gőgös ember lenézi, lebecsüli és üldözi, mert ő nagyra, összetettre és bonyolultra vágyik, hogy magát nagyobbnak és többnek láttassa.
Minden ádvent a sötétség harca a világossággal. A világosság veszélyes a sötétség számára, mert oda nem tud behatolni. Hiszen ha egy szobában ég a villany, hiába nyitom ki az ablakot az éjszakába, a sötétség nem fog beáramlani. De ha egy sötét szobában elhúzom a függönyt reggel, máris betódul a napfény, mert a világosság ma is és mindig felette áll a sötétségnek. Ezért nekünk is világosságban kell tartani magunkat.
A sötétség ezen az ádventen itt jár a nyomunkban, belénk fúrja félelmének fullánkjait, próbálkozik, hogy megbénítson és kiiktassa jócselekedeteinket. Túlélni szeretnénk, de túlélésünk egyetlen módja, ha abban a fényben maradunk, ami Istenhez tartozik.
Lépkedjünk Istennel most a természet csendjében és így szavak nélkül menjünk most tovább a következő pontig.
(A mellékelt versidézetből vihetünk egyet magunkkal!)
Füle Lajos: Ha csendben lennél
Ha csendben lennél… Lenne rá okod,
tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell
hozzá, mikor nem ember énekel,
mikor felülről jön az üzenet,
mikor VALAKI nyitja füledet,
s az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyag
beszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.
Ha csendben lennél, szinte hallanád
a molekulák termikus zaját,
sőt hallanád – a földi zaj helyett –
égi Igét és angyaléneket,
szívig elérőt és csodálatost,
s véget nem érő ünnep jönne most!