Amikor az ádventi félhomályban felcsendül egy templomban a “Veni veni Emmanuel” kezdetű ének, a szívünkbe hatol, hogy micsoda várakozás és mekkora reménység lehetett Izrael népének szívében. Hogy a sötétségben mennyire várták az Üdvözítőt és mennyire magányosak voltak nélküle.
Ez a reménység a legtöbb mai emberből hiányzik. Még mi, hívők is nap mint nap elkeseredünk és nem látjuk a jövőt.
Ki tudna ma segíteni a sóhajtozókon?
Vajon nem a mi dolgunk volna fényt vinni nekik, akik ismerjük azt – akárhogy is, hogy reménységük legyen?
Vigyem most magammal az ádvent sötétjébe a világosságot (egy mécsest vigyél el) – és amíg eljön karácsony, legyek én, aki maga körül fényt teremt, aki ha kell, kiegyenlíti a görbét, aki lesimítja az éleket, aki szebbé tesz, aki jobbá szeret. Aki eltakarítja az eldobott szemetet, aki kijavítja amit tönkretettek, aki összehoz, épít, kapcsolatokat teremt, aki reményt visz a reményvesztetteknek. Hogy reménységük legyen.
Ha végre eljön karácsony napja, és a sötétség csillagászatilag is világosba fordul, a betlehemi csillag fényénél mi majd körülálljuk szeretteinkkel a kis Jézus jászolbölcsőjét. Adjunk hálát majd ezen a napon, hogy megszületett az Úr, lehozta nekünk a világosságot, és mi megismerhettük azt.
Ha pedig karácsonyra a mi szívünkben is megszületett a kis Jézus, akkor őrizzük ott szeretetben, hagyjuk őt növekedni, hallgassuk tanítását, vegyük fel az ő keresztjét, és menjünk Vele át a halálból az életre.
A mai utunk itt véget ér, nincs több megálló. De azért maradt még jó pár méter a csendes gondolatokhoz is, mielőtt lassan visszaérünk a “civilizációba”.
Remélhetőleg adott a jó Isten egy kis lelki feltöltődést az úton! Most már csak sétáljunk haza a kapott gondolatainkkal és a világossággal a zsebünkben.
Legyen szép ádvented és áldott Karácsonyod!
A mécses mellé vigyél egy versidézetet is!
„Az Isten küld, testvéreim, tinéktek
Hogy sugarai eleven tüzét,
Amik Arcáról a szívembe égtek,
Sugározzam csendesen szerteszét
A testvéreknek, kik az éjben járnak.
Az Isten küldött, szentjánosbogárnak.”
(Sík Sándor: Az Isten küld…)
Virtuálisan túrázva gyújts meg egy gyertyát otthon és itt meghallgathatod a fenti ének egyik gyönyörű modernebb feldolgozását:
https://www.youtube.com/watch?v=iWCISA8MonU