Az én Jézusom a Krisztus, aki előtt
a végső napon majd
„Minden nemzet összesereglik,
ő pedig elválasztja őket egymástól
miként a pásztor elválasztja
a juhokat a kosoktól.
A juhokat a jobbjára állítja,
a kosokat pedig a baljára.” (Mt 25, 32-33)
Megteheti, – mert Ő mindent megtehet!
Mert Ő Király, – a mindenség Királya!
A juhok azokat az embereket jelképezik,
kiknek élete
a szeretetcselekedetek fényében telt.
Akik nem kerestek kibúvókat
a szeretet gyakorlásában.
A kosok azok az emberek,
akik nem tartották fontosnak,
hogy embertársaikról
a szeretet ölelésében gondoskodjanak.
Sokan már az Ószövetség idején
királyi messiást vártak.
A napkeleti bölcsek is,
az újszülött királyt keresték.
Jézust, – már a kenyérszaporítás után
királlyá akarták kiáltani.
Jeruzsálemi bevonulásakor is
egyértelműen királyként ünnepelték.
Akinek minden joga megvan arra,
hogy seregszemlét tartson azok fölött,
akik Hozzá tartoznak,
akik Országának tagjai.
Neki nincs szüksége
hosszadalmas vizsgálódásra,
hogy szétválassza az embereket.
Ő tévedés mentesen választja szét
a gonoszokat és a jókat.
Mint a pásztor a juhokat és a kosokat.
Mert Ő mindent tud!
Számára a legkiemelkedőbb szempont,
hogy hogyan viselkedünk életünk folyamán
a körülöttük élő emberekkel.
Meglátjuk-e az elesettekben,
az éhezőkben, a szomjazókban,
az idegenekben, a ruhátlanokban,
a betegekben, a börtönben lévőkben,
– egyszóval a szeretetünkre szorulókban, –
Jézus arcát?
Ezen az ünnepen Krisztus királyként
és jó pásztorként jelenik meg előttünk.
Azon a végső napon pedig majd,
– mint ítélő Bíró.
Most még számunkra az irgalom ideje van.
De el fog érkezni egykor az igazság ideje.
Addig kell döntést hozzunk mellette,
amíg arra időnk van!
Döntés arról, hogy ahová helyezett az Úr,
ott szolgáltuk-e Őt?
Azért, amivel elhalmozott bennünket,
magasztaltuk-e? Hálát adtunk-e érte?
Amivel megbízott életünk folyamán,
jó szívvel tettük-e?
Sajnos a világ – mai őrületes liberalizmusában –
még annyira sem tekinti Őt királynak, mint eddig.
Célkeresztjében állnak olyan egyetemes értékek,
mint a kereszténység, a nemzet és a család.
A személyes, legbensőbb érzéseinket,
hitvallásunkat akarja uralni!
Csak Krisztus Királlyal tudjuk
ezt az őrületet megállítani!
Mert különben vesztébe rohan a világ!
Krisztusnak,
az Isten Fiának korlátlan uralma van
az egész teremtésen, – ami Őbenne áll fenn!
Ő a szíve és központja a teremtett valóságnak,
mely Tőle kapja egységét, értelmét.
Ő hozta vissza az emberiséget Isten rendjébe.
Mikor e visszatérés, ez az Istenbe térés,
majd egyszer teljessé lesz,
akkor fog teljes fényében felragyogni
Krisztus királysága, üdvözítő ereje.
De mi már ezen a szép ünnepen is
a Keresztjén trónoló
győztes Királyt kell lássuk benne.
Aki azért jött le közénk,
mert szeret minket.
Lehajolt hozzánk,
hogy gondoskodjon rólunk.
Benne a szeretet Istene
fogad minket gyermekévé.
S ha gyermekei vagyunk, akkor örökösei is.
Országának örökösei!
Annak az Országnak örökösei,
mely már köztünk van azóta,
mióta Királyunk megjelent e földön.
Ez az Ország folyton fejlődik
és második eljövetelében teljesedik be.
Várjuk Őt! Maranatha!
Szeretettel:
Csukor Árpád