Az én Jézusom a Krisztus, aki éppen ennek a
főünnepnek evangéliumában, nem tesz semmit,
nem szól semmit, – mintha nem is lenne jelen.
Az evangélista, Szent János apostol,
– ő ért oda hamarabb a Sírhoz, –
de Péter apostol után lépett be,
és az „otthagyott lepleket és a kendőt,
amely Jézus fejét takarta, … látta és hitt!” (Jn 20, 6-7)
Nekünk is így kellene túllátnunk a nyilvánvalókon,
hogy megértsük Isten útjait.
Hogy tudomásul vegyük, – Krisztus feltámadt és él!
Hogy teljességgel részt vegyünk
életünk boldog felfedezéseiben.
Azokban az áldott Találkozásokban,
– melyekben a Feltámadott részesít minket.
Negyvennapos nagyböjti haladásunk és fejlődésünk,
imádságaink után, – a Feltámadást ünnepeljük!
Keresztény hitünk alapját!
Mely eseménynek szemtanúja nem volt,
de sejthetjük, hogy hogyan mehetett végbe.
Mint valami gyönyörűséges fényrobbanás,
az eget és földet összekapcsoló kozmikus esemény.
Ebben a világban, de átmenéssel a mennyei létbe.
A Sír elé, – hová nagypénteken helyezték
a haláltusáján testi halálba zuhant Krisztust, –
nagy követ hengerítettek.
Húsvét hajnalán ez a Sír tárva-nyitva üresen állt!
A halotti leplek összehajtogatva ott feküdtek.
A Sír Lakója, Aki feláldozta életét értünk,
mintegy szeretetrobbanással
a létnek új dimenziójába ment át.
Ez volt a történelem legnagyobb evolúciós átmenete.
Az Új Élet, az Új Jövő felé!
Hogy Krisztus onnan hassa át és formálja át,
vonzza magához, – az egész világot!
Hogy onnan megvilágítsa életünknek
legsötétebb pillanatait is.
Hogy ennek a világosságnak birtokában
képesek legyünk
együtt mosolyogni a mosolygókkal
és együtt sírni a sírókkal.
A szomorkodók mellé állni
és a reményt vesztőknek reményt nyújtani.
Röviden, – egyszóval, –
életünkkel Krisztus feltámadását hirdetni!
Hitünk állandó gazdagításával
és bizonyságot téve róla azoknak,
akik még keresik életük boldogságát és értelmét,
igazolni, hogy Jézus feltámadt!
Többé semmitől nem kell félnünk!
Mert a húsvét örömüzenete az,
hogy Jézus él, – az élet elpusztíthatatlan!
Krisztus feltámadása óta
a halál nem győzheti le az életet!
Életünkben mindig éppen akkor,
amikor legnagyobb szükségünk van rá,
akkor érkezik és áll mellénk a Feltámadott.
Amikor úgy érezzük, sehol sincs.
Mint most, amikor teljesen értetlenül
és sötéten éljük meg idei húsvétunkat is, – újra.
Akkor hinti ránk örömüzenetét:
Közel vagyok hozzátok, – veletek vagyok!
A hívő embernek ekkor kell hírül vinni mások felé:
él az Isten! Én már találkoztam vele!
Kívánom Nektek, hogy Ő tegye széppé,
szentté és örömtelivé Húsvét szent ünnepét!
Szeretettel:
Csukor Árpád