Az én Jézusom a Krisztus, aki megjelent
tanítványainak körében, éppen akkor amikor
az Emmauszból visszatért két tanítvány
az ott történtekről beszámolt.
Megmutatta nekik sebeit. Bizonyította nekik,
hogy mindennek így kellett történnie,
mert mindez meg volt írva róla Mózesnél,
a prófétáknál és a zsoltárokban.
Jézus „Megnyitotta értelmüket,
hogy megértsék az Írásokat.” (Lk 24, 45)
Magától a Feltámadott Úrtól kapták
az írásmagyarázat szép ajándékát.
Isten Igéje – az Írás, – sokkal, de sokkal
mélyebb értelmű annál, mint amit mi
első hallásra megérthetünk belőle.
Csak akkor érthetjük meg igazán, ha mi is
találkozunk, – hitben, – a Feltámadottal.
Ha alázatosan engedjük,
hogy megnyissa értelmünket.
A II. vatikáni zsinat hatalmas erénye,
hogy teret nyitott a Szentírás újrafelfedezéséhez.
Nélkülözhetetlen fontosságú számunkra,
hogy elmélyítsük magunkban
Isten Igéjének átalakító erejét.
Az Úr Szava nem lehet kevesek birtoka,
sem csupán egy könyv. Bármennyire is értékes!
A Biblia Isten népének könyve, – kincse!
A lelkipásztorok, – a prédikáló papság, –
óriási felelőssége, hogy megértessék a Szentírást
a beszédeiket hallgatókkal.
A Szentírás az Isten által kinyilatkoztatott
Ige pótolhatatlan része, a Szentlélek hatására
az Egyház közösségében válik Isten élő Igéjévé.
Ezért kell a papságnak és a diakónusoknak,
nagy gondossággal, – imával, elmélkedéssel
és alapos tanulmányokkal, – felkészülni hirdetésére.
Igehirdetésük által csendül fel az Isten élő
és éltető Igéje. Isten népe tagjainak pedig
készségesen és élő hittel kell azt hallgatniuk.
Éppen ezért nem lenne szabad felületes készülettel
rögtönözni a szent szövegek magyarázatát.
Ha pedig mi magunk vesszük kezünkbe a Bibliát,
azt csak az elmélkedés és az imádság lelkületében,
áhítattal szabad végezzük.
Hagyjuk, hogy Isten Szíve hasson szívünkre!
Mert teljes egészében az embert átfogó
üdvösségünkre szolgálnak a Biblia lapjai.
Ennek az üdvösségnek elérése érdekében
a Szentlélek gondoskodik arról,
hogy az olvasott emberi szó
Isten Szavává alakuljon bennünk.
Az elmélkedés és az imádság a szent szövegek kapcsán
képessé tesz bennünket arra, hogy a szív bennünk
megszólaljon úgy, hogy felhívja a figyelmet
mindarra, amit Jézus is kifejtett tanítványainak.
Isten Igéje üdvösségre és a tevékeny szeretet
gyakorlására hív minket.
Megnyitva értelmünket, hogy értsük az Írásokat.
A hit az mindig kegyelem, – Isten ajándéka.
De egy kapcsolat, – mindig két személyen múlik.
Nekünk is meg kell tennünk a magunk dolgát.
Szeretettel:
Csukor Árpád