Az én Jézusom a Krisztus, aki apostolainak
egykor a világ végéről beszélt. Elmondta nekik,
hogy amikor majd hamis próféták jelennek meg,
amikor háborúk, éhínségek és földrengések jönnek,
amikor üldöztetések történnek,
amikor kihűl a keresztényekben a szeretet
és erősödik a világban az igazságtalanság,
nehéz és rossz idők jönnek mindenkire,
akkor „Emeljétek föl fejeteket,
mert elérkezett megváltásotok ideje!” (Lk 21, 28)
Sajnos azonban mindezen jeleknek,
amelyek nem csak a végidőkre jellemzőek,
– végigkísérik az emberiséget egész történelme folyamán, –
úgy tűnik, – nem sikerül észre téríteniük a nemzedékeket.
Ha jobban meggondoljuk, – a világvégének jelei
valójában nem a vég jelei, hanem a kezdetnek!
Mert amikor az emberiség meglátja az égen az Érkezőt
nagy hatalommal és dicsőséggel érkezni,
– akkor jön el az Isten Országa.
Akkor ragyog fel földünkön Isten dicsősége!
Akkor győzi le az Úr ereje azokat, akik addig
magukhoz ragadták a hatalmat és visszaéltek vele.
Igazságosság lesz akkor, – szeretet és irgalom!
Akkor fel kell néznünk, fel kell emelnünk fejünket!
Erről szól az Evangélium, – az Örömhír,
advent első vasárnapján.
S erről kell szóljanak adventünk hetei,
napjai, – minden estéje és minden órája!
Az első adventi vasárnap evangéliumáról
azonban más is eszünkbe jut.
Mintha ez az örömhír most mégis
borongós és szigorú hangú lenne.
Kedves adventi szentjeink, – Mária, József,
Zakariás, Erzsébet, Keresztelő János, –
most még meg sem jelennek.
Krisztus újbóli eljövetelének témája azonban igen.
És ahhoz, hogy megértsük majd
ez adventi szereplők küldetését,
most épp erre az alapozásra van szükségünk.
Arra, hogy észrevegyük,
mennyire rászorulunk Isten kegyelmére,
felemelő szeretetére,
amely egyedül képes üdvösséget hozni.
Az adventi hetek lila színű bűnbánati árnyalatát
most szelídebbnek érezzük,
mint ugyanezt a liturgikus színt a nagyböjti időszak
józanságra intő heteiben.
De ne feledjük, – az advent is bűnbánati idő!
A várva várt Megváltóval való nagy találkozásra
nem csak az idők végén készülünk,
amikor az Emberfia az egész teremtett világot
megrázkódtató erőpróba után
eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
Ismerjük fel, hogy eljön Ő ma is és holnap is.
Ő maga tanít az Írásban,
mert Ő maga a testté lett Ige!
Vele találkozunk a szentmiseáldozatban,
aki maga az Áldozati Bárány!
A nagy adventi kérdés:
én, – akarok-e Vele igazán találkozni?
Akarok-e Feléje lépni, lemondásokkal, böjttel,
imával, – helyet adni neki az életemben?
Akarom-e advent idején megtisztított szívvel, – Őt várni?
Ha advent estéin tudatosan elcsendesedve,
– meggyújtva adventi koszorúnk gyertyáit, –
az Érkező felé lépdelünk, – meghalljuk
halk és bátorító szavainak közelségét,
amint vigasztaló erejével írja a mi szívünkbe is:
emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltástok!
Szeretettel:
Csukor Árpád