Az én Jézusom a Krisztus,
aki a 33. évközi vasárnapon,
– az Egyház által választott evangéliumi részletben, –
szinte Tőle egészen szokatlan módon válaszol
a kérdést hozzá intéző apostolainak.
A kérdésük a végső időkről,
a világ utolsó napjairól szól.
„Azt a napot vagy órát
senki sem tudja…” (Mk 13, 32), – válaszol Jézus.
A mi érdeklődésünknek, – ugyanerről a kérdésről, –
van valami időszerűsége?
Foglalkozik vele maga az emberiség is.
Hisz mindig úgy volt a történelem folyamán,
hogy akkor nőtt meg igénye minderre gondolni,
amikor az ember
kezdte nem érezni jól magát a világban.
S bizony mai világunk,
– különösen itt Európában, –
egyre kevésbé az a hely,
ahol a szélesebb tömegű normalitás
jól érezheti magát.
Anélkül, hogy sorolnánk
az egyre félelmetesebb eseményeket,
terrortámadásokat, járványhelyzetet,
a pusztuló természet, hedonista életszemléletünk,
mind-mind nyugtalanságot kell keltsen bennünk.
Szinte érezzük a változás szükségességét.
A valaminek véget kell érését!
S a mindebből fakadó kilátástalanságot!
Úgy tűnik, – a világ egyre bűnösebb, rosszabb lesz.
Azaz végül is már teljesen megérett az isteni ítéletre!
Úgy érezzük, – emberileg nem tudunk mit tenni,
leszámítva azt, hogy figyelni kell a jelekre!
Jézus kora, – ugyanilyen volt!
Sőt az emberiség minden korban,
ugyanezt tapasztalta!
És Jézus?
Jól megfigyelhetően Őreá, gondolkodására
éppen az ellenkezője jellemző.
Ő Isten országa eljöveteléről beszélt.
Azt vallva, hogy az már itt is van közöttünk!
Aki részese ennek az Országnak,
az isteni erőkre, világosságra tehet szert,
melynek birtokában képes lesz arra,
hogy alakítsa, formálja, emberibbé tegye életét,
és ennek következtében a világot!
Érdekes ugyanakkor,
hogy itt szembesülünk azzal, hogy Jézus
valamiről azt mondja, hogy még Ő sem tudja.
A keresztény hitben és reményben élő embert
ez nem szabad, hogy zavarja.
Őrá ez nem hathat zavaróan!
Sőt ellenkezőleg, – rá ez éppen hogy
biztatólag kell hasson!
Rá nem szabad, hogy a végidőkről keringő,
„nagyfigyelmeztetések” és egyéb
sületlenségek hassanak!
Ő ne úgy kutassa a végidők jeleit,
ahogyan az értelmetlen és felesleges.
Ő azt a tanulságot kell levonja,
ami magában a jézusi biztatásban is jelen van,
hogy virrasszon és vigyázzon!
Ez pedig nem
egy félelmet fürkésző ember tekintete!
Hanem a helyes tájékozódásra való készség!
A tisztánlátásra törekvő ember megfontolt tette!
Ember, – ébredj! Figyeld a jeleket, a világ,
az országod, a környezeted, a családod,
a lelked, – eseményeit!
Mindezeket Isten szemével nézd!
A jónak oldalára állj,
és mellettük kiállva nagy tettekkel,
vagy akárcsak két egymást keresztező tollvonással.
Akkor is, amikor a jónak ügyét kell látnod,
és azt kell megvalósítsd életedben, – Tieidnek körében!
S ahol a rosszat látod, – ott harcolj ellene!
Isten megsegít ebben!
S ha Ő velünk, – ki ellenünk?
Szeretettel:
Csukor Árpád