Vissza a lelkigyakorlat főoldalára
Az ajánlott szentírási szakaszt, az elmélkedést, az imádságokat és tevékenységeket tetszés szerint eloszthatom a héten. Minden napra tervezzek valamit.
SZENTÍRÁS
„Mit szóljunk ehhez? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Ő tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki emel vádat Isten választottjai ellen? Hiszen Isten tette megigazultakká őket. Ki ítéli el őket? Velük van Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt föl is támadt és az Isten jobbján közben is jár értünk. Ki ragadhat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség, üldöztetés vagy éhezés, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Hiszen meg van írva:
„Minket mindenkor teérted irtanak, s vágóbirkák módjára tartanak.”
De mindezen diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” (Róm 8,31-39)
ELMÉLKEDÉS
Jézust megfosztják ruháitól is. Neki, akié a mindenség, semmije nem marad.– Mi lenne, mennyira fájna, ha engem is megfosztanának mindenemtől? Ha például elpusztulna az otthonom, ha elveszíteném a gyermekeimet, szüleimet, a családomat? Vajon mennyire tudnám odaadni mindezt Istennek, ha kérné? Mi az, amitől a legjobban félek, hogy elveszítem? Mihez ragaszkodom leginkább?
Mindent elhagyni, ami gátol Felé, mindent odaadni…..Mit kellene letennem, ami Istentől elválaszt?
Ahogyan egyre közelebb kerülünk Istenhez az életünkben, egyre magasabbra jutunk saját Golgotánkon is. Hosszú és viszontagságos ez az út, többször elestünk, többször felálltunk, de valahogy mentünk tovább, hurcoltuk a keresztünket.
Néhányunkkal megesik, hogy talán úgy érezzük, már mindenen túl vagyunk, jöhet bármi, most már talpon maradunk, most már nem tántorít el soha semmi erről az útról. Megerősödtünk a szenvedésben, már képesek vagyunk áldozatot hozni a szeretetért és képesek vagyunk viszonzás nélkül tenni a jót. Szinte mindenünket Krisztus szolgálatába állítottuk.
Ekkor a végtelenül kegyelmes és jó Isten letekint ránk és mikor azt gondoljuk, most talán megáld minket jóságunkért, akkor Ő még egy hatalmas forgószelet bocsát ránk, ami ide-oda dobál minket és elveszi azt is, amink még maradt. Azt, amit magunktól nem voltunk hajlandók letenni, amit meg akartunk tartani magunknak. Elveszi mindenünket, ami nem erre az útra való. „Test nem örökölheti Isten országát“ – mondja szent Pál, és a legnagyobb szenvedést ez okozza. Nem az, amikor arcul ütnek vagy vádolnak jogtalanul, amikor leköpdösnek, vagy nem veszik észre a szeretetünket. A legjobban az fáj, amikor oda kell adni azt, amihez még belül ragaszkodtunk, vagy elengedni azt, ami vagy aki nem az életünkbe való.
Beláthatjuk, hogy a kegyelem eszköze ez. Akinek semmije se marad, már nem fél, hogy elveszít valamit. Amikor semmink nincs, akkor vagyunk a leggazdagabbak, mert a bennünk lévő űrt végre csak Istennel tölthetjük fel. Már nem mi, hanem Ő irányít, ezért már nem véthetjük el a lépést az üdvösség felé. Mert amikor meghalunk a világnak és magunknak, valójában akkor támadunk fel.
HETI IMÁDSÁGOK
Imádunk Téged, legszentebb Urunk, Jézus Krisztus!
Itt és a világon lévő minden templomodban.
És áldunk Téged, mert szent kereszted által
megváltottad a világot!
(Assisi Szt. Ferenc)
Jézus, árassz el teljességeddel (Loyolai Szt. Ignác)
AJÁNLOTT TEVÉKENYSÉGEK
- Keresztút imádkozása pénteken
- Ellátogatni egy szent helyre
- Részt venni a Szent három napon