Vissza a lelkigyakorlat főoldalára
Az ajánlott szentírási szakaszt, az elmélkedést, az imádságokat és tevékenységeket tetszés szerint eloszthatom a héten. Minden napra tervezzek valamit.
SZENTÍRÁS
„‘Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.’ Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: ‘Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?’ A király így válaszol majd nekik: ‘Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.’ ” (Mt 25,34-40)
ELMÉLKEDÉS
Jézus nem egyedül viszi fel a keresztet a Golgotára. Vannak segítői. Nekem is vannak segítők az életemben, én sem egyedül kell, hogy vigyem a keresztem!
Néha csak úgy jártunkban-keltünben rövid időre sodródunk bele valakinek a sorsába. Vagy valaki a miénkbe. CIRENEI SIMON két sarokkal korábban talán még nem tudta, hogy segíteni fog valakinek. Arról pedig fogalma sem volt, hogy az Isten Fia lesz az.
Előfordul, hogy akaratunk ellenére kell mennünk valahová segíteni – és a végén mégis hatalmas kegyelmet tapasztalunk meg: átélhetjük az adakozás és az önzetlen segítség örömét.
Az életünkben számtalan apró alkalom adódik arra, hogy Cirenei Simonok legyünk. Amikor átadjuk a helyünket a buszon, segítünk valakinek cipelni egy nehéz táskát, amikor kocsival hazaviszünk valakit, besegítünk valamilyen feladatba, munkába, gyerekfelügyeletbe, betegápolásba – vagy csak megtesszük azt, amiről látjuk, hogy megtehetjük, csak hogy valakinek könnyebb legyen az élete.
Ha elkezdünk így tenni, a mi életünkben is megjelennek a Cirenei Simonok. Ha leejtünk valamit, valaki ott terem és felveszi. Ha elveszítünk valamit, valaki jön és visszahozza. Ha nem tudunk megoldani valamit, valaki megjelenik és megoldja nekünk.
Tartsuk nyitva a szívünket a spontán segítségnyújtásra és legyen bennünk alázat elfogadni mások segítségét, belátni, ha segítségre szorulunk. A világ nem erre nevel, Isten viszont nem úgy tervezte az embert, hogy egyedül oldja meg az életét.
Fogadjuk el a felénk nyújtott kezet, az értünk mondott imát, és ne érezzük, hogy mindig mindent viszonozni kell. Majd ha talpraálltunk, viszonozzuk másnak. A szeretet körforgása ez. Mert az odaadott és az elfogadott szeretet végső soron mind Istenben gyűlik össze.
Kik voltak életem eddigi Cirenei Simonjai? Egy áldást mindig mondjak rájuk, amikor eszembe jutnak. Én mivel tudnék segíteni másoknak? És Jézusnak?
VERONIKA állt a tömegben, nézte Jézus szenvedését, ugyanúgy, mint mások. Álltak mellette asszonyok. Talán sokakban fellángolt a tettvágy, hogy segítsenek. Talán elszorult a szívük, de nem mertek mozdulni. Talán féltek a katonáktól. Vagy attól féltek, hogy mit szólnak a többiek.…Vagy csak túl félénkek, túl szégyenlősek voltak kilépni a tömeg látszólagos védelmet nyújtó szürkeségéből..
Veronika csendesen lépett ki a sorból, csendesen lépett oda Jézushoz. Néha többet mond egy mozdulat, mint akárhány szó. Néha többet mond egy ölelés, egy simogató érintés, vagy egy kéz a másik ember vállán. Néha a szeretethez nem kellenek szavak. És van, amikor nem bírjuk megköszönni sem, hogy segítenek nekünk.
Istennek tervei vannak velünk, ezért mindig küld hozzánk Veronikákat is, amikor a „padlón vagyunk”. Talán észre sem vesszük őket, hiszen a Veronikák gyakran észrevétlenek. Talán csak meghallgatnak, talán csak megetetnek, talán csak vigasztalnak egy jó szóval. Talán csendben imádkoznak értünk. Letörlik arcunkról a könnyeket, hogy mi felálljunk és mehessünk tovább.
Jézus továbbment volna ugyanúgy akkor is, ha Veronika nem lép ki és nem törli le arcáról a véres verítéket. Elmúlt volna a pillanat, ugyanúgy, mint ahogyan a mi életünkben is számtalan őszinte megmozdulás pillanata elmúlik. Amikor nem mondjuk ki az élet fontos szavait. Vagy amikor nem merünk segíteni egy nyilvános helyen, mert akkor kilógunk a sorból. Amikor elrejtjük a szeretetünket. Amikor elnézünk a messzeségbe hűvös arccal, ahelyett, hogy elmondanánk valakinek a világ által sokszor közhelynek minősített szavakat, hogy „köszönöm“, vagy „jólesett“, vagy „segíts“, vagy „szeretlek“, vagy „fontos vagy nekem“.
Viszont a nem kifejezett szeretet a másik ember számára nem létezik. És nem létezik Isten számára sem, mert a valódi szeretet kizárólag önmagát megosztva jelenhet meg. Az egyszemélyes szeretet sajnos nem szeretet – hanem önzés.
Kik az én Veronikáim? Ne felejtsek el imádkozni, hálát adni értük!
Tudnék-e én is Veronika lenni valahol?
HETI IMÁDSÁGOK
Nyisd fel szemünket, Uram (Kalkuttai Szent Teréz anya imája)
Isten jelenlétéért (Kalkuttai Szent Teréz anya imája)
AJÁNLOTT TEVÉKENYSÉGEK
- Keresztút imádkozása pénteken
- Ellátogatni egy szent helyre
- Titokban tenni jót valakivel
- Minél több ember napját szebbé tenni