Vissza a lelkigyakorlat főoldalára
Az ajánlott szentírási szakaszt, az elmélkedést, az imádságokat és tevékenységeket tetszés szerint eloszthatom a héten. Minden napra tervezzek valamit.
SZENTÍRÁS
„Mint Isten szent és kedves választottjai, öltsetek magatokra szívbeli irgalmat, jóságot, alázatosságot, szelídséget és türelmet. Viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Amint az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek! Mindezen fölül szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje uralkodjék szívetekben, hiszen erre vagytok hivatva egy testben. Legyetek hálásak. Éljen bennetek elevenen Krisztus igéje. Tanítsátok és intsétek egymást nagy bölcsességgel. Énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent dalokat Istennek. Bármit szóltok és tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek s adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.” (Kol 3,12-17)
ELMÉLKEDÉS
Vajon milyennek látnak mások engem? És milyennek lát Isten? (Azt mondják, mindenki annyit ér, amennyit Isten szemében ér.)
Én milyennek látom az embereket? Ítélkezem-e? Pletykálok-e másokról?
Mária szíve összetört, látva Jézus szenvedését. De nem menekült el, nem szaladt el, mint a tanítványok, hanem ott maradt vele az utolsó pillanatig. Gondoljuk csak el, hogy élete során hányszor kellett elengednie a fiát?
Van valaki az életemben, akit nekem is el kell engednem? Gyerekeim, családtagjaim, barátaim, elhunytjaim? Oda tudom adni őket az Atyának?
Jézus a síró asszonyokhoz beszél keresztútja során. Még van ereje ahhoz, hogy odaforduljon másokhoz.
Nekem van-e erőm ahhoz, hogy észrevegyem a körülöttem lévőket, miközben keresztemet hordozom? Tudok-e feléjük fordulni? Vagy én is a siránkozók közé tartozom?
Lehet, hogy megtartom a parancsokat, de vajon észreveszem-e a mellettem szenvedőt? Meglátom-e őt és ha meglátom, vajon megállok-e mellette, vagy tovább lépek a „nem az én dolgom“ vagy a „most nem érek rá“ megnyugvásával?
Talán nemes célokkal foglalkozom. Lehet, hogy mások segítése már régen fontos nekem, de miközben megmentem mások életét, figyelek-e rá, hogy ne essen szét a sajátom?
Vajon nem fordult-e már elő, hogy elvágytunk a saját életünkből, hogy valahol másutt magasztos vagy fontos dolgokat cselekedhessünk?
Ó Uram, milyen nehéz néha elfogadni, hogy az az elsődleges szolgálati helyünk, ahová Te helyeztél bennünket! Család, rokonság, szomszédság, iskola, munkahely. Lélekölő napi rutin feladatok, nehéz emberek, örökös problémák, folyamatos megoldandó szituációk. Ezek közül lehet, hogy valamelyik nem tetszik vagy kényelmetlen nekem. Mennyivel szebb lenne valahol máshol élni, ahol csak béke van és nyugalom! Milyen könnyű lenne napi fárasztó rutin nélkül kitalálni, mi jót cselekedhetnék másokkal!
Mégis, ha Jézust akarom követni, akkor nem válogathatok abban, hogy hol és mikor szeretném folytatni a Krisztus-követést. Ott és azokkal kell megtennem, akikkel Ő egybekapcsolt, akár vér szerint vagy lélek szerint vagy szolgálat szerint.
„Menj vissza, add el amid van, és kövess engem“ – mondta Jézus a gazdag ifjúnak.
Menj vissza, tedd rendbe a saját életed, a saját kapcsolataidat, a saját lelked, csak azután oktass másokat – mondhatta volna.
Mert hogyan is közvetíthetnék jóságot vagy tisztaságot akkor, ha én magam még nem vagyok az? Hogyan is beszélhetnék a szeretetről, ha én magam még nem égtem el benne másokért? Hogy is bízhatná rám Jézus mások nagy dolgait, amíg a magaméval nem boldogulok?
HETI IMÁDSÁGOK
Az optyinai sztarecek reggeli imája
Uram, tégy engem békéd eszközévé
AJÁNLOTT TEVÉKENYSÉGEK
- Keresztút imádkozása pénteken
- Ellátogatni egy szent helyre
- Semmi rosszat nem mondani másokról
- Tartózkodni a pletykától