- Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
- Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Milyen gyakran ítélkezünk mi magunk is! Milyen gyakran beskatulyázunk egy embert vagy egy történést. Csak mert láttunk hasonlót, és azt gondoljuk, ez is olyan. Nem az embert nézzük, aki előttünk áll, hanem magunkat nézzük, magunkból indulunk ki. A pszichológia nyelvén: kivetítünk. Kivetítjük félelmeinket, gyengeségeinket valakire, akiről a számunkra megismert információk alapján gondolunk valamit. Ő biztos „olyan“, ismerem ezt a típust, sejtem a szándékait, csak rá kell nézni. Tudom, kik a szülei, hallottam másoktól, miket csinált régen, tudom én, milyen ember ez! Sokszor így és hasonlóképp fogalmazunk gőgünk felhőjében.
Ezt tette Pilátus is. Nem akarta megismerni Jézust, inkább a népnek hitt, inkább kételkedett a látott cselekedetek igazságában.
Saját ítélkezésem gondolatai helyett, megpróbálhatnék Isten szemével nézni felebarátomra. Gondolhatnék arra is, hogy az előttem álló embernek is megvannak a maga napi nehézségei, bajai, élete. Az is lehet, hogy amióta utoljára láttam, ő megtért, talán tragédiák érték, talán beteg, talán segítségre lehet szüksége. Vagy talán éppen azért hozta az Úr az életembe, hogy az én imáim segítsenek rajta. Gondolhatnék arra, hogy Jézus őérte is meghalt, és Jézus őt is pontosan ugyanannyira szereti mint engem.
Tegyem meg az első lépést a szeretet útján. Annak az embertársamnak, akit nehéz szeretnem, tegyek valami jót, imádkozzam érte, vagy csak fogadjam el. Hagyjam meg az ítélkezés feladatát Istennek. (Mt 7,1)
- Könyörülj rajtunk, Uram!
- Könyörülj rajtunk!