- Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
- Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Az önzés haldoklása fájdalmas. A lelki növekedés kínnal jár. A test halála ez a lélek életéért.
Most már nincs semmim. Odaadtam mindent, ami valaha számított nekem.
Hagytam magam keresztre szegezni a szeretetért. Most már halott a régi ember.
De mi van, ha tévedés volt? Mi van, ha csak halál van, és mégsincs feltámadás?
Lehet, hogy az egész út egy hiábavaló csalás volt? Mindent feltettem rá, Őérte, és most nincs sehol. Hallgat. Nem hívogat tárt karokkal, nem ringat és biztat, én pedig itt vagyok egyedül. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?
Egyedüllét, magány. A világba már nem mehetek vissza, az már rég nem az enyém. De nem is tudnék. Mit keresne egy élő a halottak között?
Beteljesedett. Ki emel fel innen?
- Könyörülj rajtunk, Uram!
- Könyörülj rajtunk!