- Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
- Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Jézust sírba teszik és mi már tudjuk, hogy nem marad ott örökre. De a szeretet elpusztíthatatlan. A szeretet áthatol a sírok sötétségén, a szeretetnek átjárása van a világok között. Bárki is hagyja el ezt a földi világot, a szeretetem továbbra is eléri őt, az övé pedig elér engem: a szeretet nem szűnik meg soha.
Ez a fénysugár a feltámadás óta mindig beszűrődik a halál dimenziójának sötétjébe. Ezért a keresztény ember számára nem létezik halál a feltámadás reménysége nélkül.
A csend és a távolság megtanít kívülről szemlélni mindent: a világot, az életet, a halált, a saját problémáinkat. A csend elengedhetetlen hogy megtaláljuk Istent, ezért szükségünk van a csendre.
A világ odakint folyamatos zajban él: fogva tart minket az információ áradatában, hamis fények villogásával fárasztja érzékszerveinket, sietségben és nyugtalanságban pörget, hogy ne tudjunk a jelenben időzni, ne tudjunk megállni és észrevenni a valódi életet. Mulandó örömök hajszolásában keresteti velünk a boldogságot, míg el nem fogy a földi időnk.
„Ne gyűjtsetek kincseket a földön“ (Mt 6,19) – mondta a mi Urunk, amikor életében tanított bennünket. Gyűjtsünk kincset tehát a szeretetben, ami nem veszik el, gyűjtsünk kincset a lélekben, ami halhatatlan, hogy legyen, ami átvisz bennünket a testi halálunk után oda, ahol csupán ezek a dimenziók tudnak létezni. A többi csalás, idő- és erőpocsékolás – hisz úgysem vihetjük magunkkal.
- Könyörülj rajtunk, Uram!
- Könyörülj rajtunk!