- Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
- Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Ahogy haladunk a lelki fejlődés útján, Istenhez egyre közelebb, úgy egyre nagyobb lesz a szomorúságunk is, látva a világ Istentől való elfordulását. Egyre többször szíven üt a fájdalom, látva a homályban való tévelygéseket, a világosság hiányát, és azt, hogy az általunk bedobált apró fényeket mindig csak eltapossák.
Krisztus mellett szerettek ott lenni az emberek, mert valami hatalmas erő sugárzott belőle. Ez az a fajta szeretet, aminek nincs tárgya. Nem függ a környezettől és nem függ a reakcióktól, nem függ semmilyen érdemtől.
Nekünk sem valakit vagy valamit kell szeretnünk, hanem szeretetnek kell lennie bennünk. Olyan egyszerű módon, mint ahogy a virág illata árad a körülötte lévőkre – válogatás nélkül.
Mert a szeretet, amit másnak adunk, nem veszik el soha, az a mi lelkünknek illatát viseli magán.
Emiatt, amikor bántanak, vagy rosszal viszonozzák tetteinket, álljunk fel újra és újra, legyen lelkierőnk elviselni a rosszat, nem magunkra venni, hanem átengedni irgalmassággal magunkon, és alázattal tovább szeretni, úgy mint Krisztus tette, válogatás nélkül.
Ezt nevezte a mi Urunk az Isten fegyverzetének, ami képes legyőzni a gonoszt a világban és jobbá szeretni másokat.
- Könyörülj rajtunk, Uram!
- Könyörülj rajtunk!