„Úú milyen sigma volt a nagypapa!” – hangzott el a kiskamaszok szájából ma este.
Valamilyen kóbor ötletnek köszönhetően ugyanis a temetői gyertyagyújtások után meghívtuk a családot egy gesztenyepürével egybekötött régi fotó-nézegetős emlékezésre. Négy generáció gyűlt össze a nappaliban, unokatesókkal, nagyszülőkkel – és aki tudott, hozott régi képeket azokról, akiknek ma gyertyákat gyújtottunk.
Ami az estéből kerekedett, azt jó szívvel ajánlom mindenkinek.
A gyerekek kiskoruk óta jönnek velünk a temetőbe ilyenkor, és mindig meséltünk azokról, akiknek épp gyertyát gyújtottunk vagy rendbe tettük a sírját. Gyerekkori történeteket, vagy épp olyat, amit nekünk meséltek mások. A sírköveken böngészték a neveket és érdekes volt nézni, ha valaki 1884-ben született és én még ismertem őt.
Ma viszont arcok kerültek a nevek mögé és megelevenedtek a régi életek. És olyan sztorik kerekedtek, amik seperc alatt magasról leverték a Tiktokot. Mert hát ezek az emberek átélték azt a világháborút, amiből jövő héten tézé lesz töriből. Amikor a dédszüleid 1939. szeptember 2-án tartják az esküvőjüket és a tánc alatt mondja be a rádió, hogy kitört a háború… A dédipapa harcolt a Don-kanyarban, és túlélte az orosz fogságot. A másik üknagypapa első világháborús hősként esett el, itthagyva a feleségét három kisgyermekkel. Rajta van a neve a hősők terei emlékművön. Megelevenedtek a történetek, az emlékek, előjöttek vicces és szomorú sztorik, a túlélt tragédiák, a háború alatt otthon küzdő asszonyok sorsa. Mi mindent végigcsináltak az emberek akkoriban! Ötvenes évek fotói, államosítás, szegénység, túlélés másképp. Május elsejei lufik. Elsőáldozás titokban. Szülinapi torták. Ballagások. Kisbabák. Esküvői képek. Katonai fotók. Az egész múlt század életre kelt a nappaliban.
Aztán beszivárgott a mi generációnk gyerekkora is, a hetvenes, nyolcvanas évek ovis és iskolás képei, tablóképeink, – jé te így néztél ki nyolcadikban?! – majd később a gyerekek születése, babakori karácsonyok, családi események, amikre már ők is emlékeztek. Így az ő életük is beleszövődött a nagy családi történelemkönyvbe.
Eleinte persze volt sok vihogás a komoly nadrágtartókon, vicces függönyökön, csodálkozás régi gyerekjátékokon, női frizurákon, kalapokon, de sokszor komolyra fordult a szó és bizony a kamaszok érdeklődve hallgatták.
Talán mert kicsit jobban kapcsolatba kerülhettek azokkal az emberekkel, akiknek eddig csak a kőfeliratokon látták a nevét.
Nagyon jó volt az este, az egyik legjobb családi program minden generációnak, szeretettel ajánlom, érdemes kipróbálni bármikor!