A legrövidebb nappalok és a leghosszabb éjszakák decemberben vannak. Vágyjuk a fényt, a napot, a világosságot. Nélküle búskomorak, álmosak, lassúak vagyunk. Nem működünk megfelelően hosszútávon fény nélkül.
Gyakran azt gondoljuk, hogy a sötétség és a világosság egymás egyenrangú ellenfelei. Mégis, ha egy szobában ég a villany, hiába nyitom ki az ablakot az éjszakába, a sötétség nem fog beáramlani. De ha egy sötét szobában elhúzom a függönyt reggel, máris betódul a napfény, a horizonton felkelő nap pedig véget vet az éjszakának, mert a világosság ma is és mindig felette áll a sötétségnek.
Minden ádvent a sötétség harca a világossággal. A sötétség itt jár a nyomunkban, belénk fúrja félelmének fullánkjait, próbálkozik, hogy megbénítson és kiiktassa jócselekedeteinket. Túlélni szeretnénk, de túlélésünk egyetlen módja, ha abban a fényben maradunk, ami Istenhez tartozik.
A világosság tehát veszélyes a sötétség számára, mert megsemmisíti azt. Ezért nekünk is világosságban kell tartani magunkat.
Ma tele van a világ szomorú, szeretetéhes, sötétben bolyongó emberekkel. Ki segít a sóhajtozókon? Ki mutat utat a tévelygőknek? Kinél van egy lámpás, hogy a fény irányába mutasson? Hogy lehajoljon az érdemtelenekhez?
Vajon nem a mi dolgunk volna reményt vinni nekik, akiknek reménysége van? Vajon nem a mi dolgunk volna fényt adni tovább, akik ismerjük azt?
Jézus az év legsötétebb idejében jött el, amikor csillagászatilag is a leghosszabbak az éjszakák. Védtelen babaként érkezett. Istállóba született, nem palotába. MIÉRT? Azért, hogy a legkisebbekhez, a legszegényebbekhez, a legegyszerűbbekhez is eljusson. Jézus mindannyiunkhoz egyformán eljött, mindegy, hogy ki mennyire szegény, piszkos, érdemtelen vagy bűnöző.
Vigyem hát magammal az ádvent sötétjébe a világosságot én is – és amíg eljön karácsony, legyek én, aki maga körül fényt teremt, aki ha kell, kiegyenlíti a görbét, aki lesimítja az éleket, aki szebbé tesz, aki jobbá szeret. Aki eltakarítja az eldobott szemetet, aki kijavítja amit tönkretettek, aki összehoz, épít, kapcsolatokat teremt, aki reményt visz a reményvesztetteknek.
Ha végre eljön karácsony napja, és a sötétség csillagászatilag is világosba fordul, a betlehemi csillag fényénél mi majd körülálljuk szeretteinkkel a kis Jézus jászolbölcsőjét. Adjunk hálát majd ezen a napon, hogy megszületett az Úr, lehozta nekünk a világosságot, és mi megismerhettük azt.
Közben pedig folyamatosan adjuk tovább, hogy ne a sötétség terjedjen, hanem a fény.