A magyarországi választások után nagy a felfordulás a lelkekben és az országban. Megosztottság van. Jó lenne kivezetni a fejeket az egyre mélyülő szakadékokból.
Akárhányszor néztem valamilyen filmet Jézus életéről, mindig azon szurkoltam titokban, hogy a nép most hátha nem Barabást választja. Senki ne nevesssen ki, de még felnőttként is újra meg újra izgulok ennél a jelenetnél. A nép mégis mindig Barabást választja.
Ahogy öregszem, látni vélem, hogy az emberiség ismétlődő tragédiája talán pontosan ez. Nem merjük Krisztust választani, akinek az országa nem ebből a világból való. Szeretetre, békére és jólétre vágyunk, és ez egy nagyon szép irány. Így aztán azt sem vesszük észre, amikor a megtévesztés hálójában mindezt itt a Földön várjuk el.
Ugyan kivel ne esett volna meg, hogy tökéletességre vágyott? Lelkünkben él a vágy a végtelen jóra, így a gonosz lélek könnyen elhiteti velünk, hogy megosztottságban élve egy bukott világban majd boldogok leszünk. Mi pedig annyira szeretnénk hinni azoknak, akik egyik vagy másik oldal szerint mosolygós plakátokról ilyesmit ígérnek nekünk.
A politika és a jog valószínűleg azért jöhetett létre, mert az emberiség tökéletlensége folytán képtelen folyamatosan Krisztus tanítása szerint élni. Ha a politikát, a pártokat vagy a társadalmi jólétet Barabásként személyesítem meg – maradni fog egy kevésbé vonzó másik irány is: akiknek Krisztus marad.
Krisztus nem alapított pártot, nem ígért jólétet, csökkentett adót vagy reformokat az egészségügyben vagy az oktatásban. Mert az Ő országa nem ebből a világból való, hanem a valódiból, ahol ilyesmikre nincs szükség a békéhez és a jóléthez. Minden nap újra választhatjuk ezt, minden nap felvehetjük a keresztünket és dolgozhatunk a szeretetért.
Mi lehetünk a furák, akiket, mint Szent Ferencet, mindenki kinevet és bolondnak néz. Elfogadjuk a kegyelmet, hogy Krisztussal a Földön nem a jólétbe, hanem az áldozatba és a szenvedésekbe kapcsolódhatunk be. Mi is a jólétért dolgozhatunk, az egységért és az egyes emberért, – és azokért is, akikért vissza kell menni a hegyről, hiszen Krisztus mindenkiért meghalt, a barabásokért is!
Sosem fogunk tisztán látni a világi hazugságok útvesztőjében, de ismerünk valakit, aki azt mondta magáról, hogy Ő az Igazság. Ismerjük a Nem-Ebből-A-Világból-Való Országot és követhetjük azt, Aki azt mondta, hogy Ő az odavezető Út. Nem tudjuk, mit hoz a Holnap, de ha magunk köré virágokat ültetünk, akkor esélyes, hogy többnyire virágokba (is) botlunk majd.