Örömút azaz a Fény Útja – VIA LUCIS – Találkozások a Feltámadottal
A keresztút véget ér Jézus sírbatételével, de a mi hitünk nem a halállal, hanem a feltámadással és az azt követő eseményekkel együtt teljes. Krisztus bizonyságot adott róla, hogy a szeretet cselekedetei és az alázatos béketűrés Istenben való élete ugyanis nem a halál dermedtségét és a megsemmisülést vonja maga után, hanem feltámadást egy új életre, a Lélek szerinti életre. Jézus itt járt-kelt köztünk a feltámadása után is, végül pedig elküldte nekünk a Szentlelket, hogy ne maradjunk egyedül a hazavezető úton.
A Fény Útja, – amit neveznek Világosság Útjának vagy Öröm Útjának is – erről szól. Húsvét és Pünkösd között járhatjuk, imádkozhatjuk, végigelmélkedhetjük ezeket a stációkat, hogy közelebb vigyenek bennünket a Pünkösd lényegéhez, és annak következményéhez: a Lélek szerinti élethez.
A stációk elmélkedéseit Dr. Barsi Balázs atya írta, az illusztrációk pedig Xantus Géza művei.
A VIA LUCIS eredetéről itt találhatunk további információt.
Ha magunkkal szeretnénk vinni, Balázs atya elmélkedései a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárból letölthetők.
„Lehet-e annál drágább feladat,
mint, hogy rajtad, rajtam, mindegyikünkön
átüssön-ragyogjon a Nap?!
Átragyogjon sötét világba,
és beragyogjon sötét szíveket!
Nem, ennél szebb feladat nem lehet!
Kísérjen hát egyre a kérdés
tovatűnő évek alatt:
Átragyog-e, átsüt-e rajtad,
átragyog-e rajtam a Nap?”
(Túrmezei Erzsébet)
