Irodalom

Reményik Sándor: Ha számbavetted…

Ha számbavetted mind a vétkeid Szemed ha metszőn önmagadba látott: Az ismeretlen sok-sok bűnödért Még mondj el egypár miatyánkot! Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, Mert végtelen a vétkeinknek száma S talán nem az a legölőbb csapás, Mit sujt az öklünk…

Nyírő József: Gyónom a mindenható Istennek

Hullafoltos, vénhedt, homályos imádságház ez a mi kis templomunk, melyben első bírói ítéletemet ki kell mondanom. Szürke, kietlen kőcsontváz, nedves falain kiütött a zöld nyirok.

Kárász Izabella: Ima az utolsó éjszakán

Atyám, Te látod gyötrődésemet. Megpróbált szívvel tekintek fel Rád. Hozsánnát zengő nagy néptől idáig Könnyem öntözte e földnek porát. Köröttem csend van, alvó tanítványok. Olajfák fölött a hold megtörött. Hosszú az út még, amelyet kimértél – Meg kell halnom a…

Reményik Sándor: A keserű pohár

Ó, nem voltam türelmes szenvedő. Testem a szenvedéshez nem szokott. Az élet nem edzett, csak puhított. S hogy megjelent a keserű pohár, S felém libegett titokzatosan, Mondván: most eljöttem, hogy kiigyál: Megragadtam vadul a poharat S falhoz vágtam. Ezer darabra…