Isten stílusának két legfontosabb jele a jászol és a kereszt. Isten, amikor erre a Földre lépett, amikor közénk jött, a jászol alázata és a kereszt önfeláldozása jellemezte Őt. Alázatosan jött. Harminc éven át észre sem vette a világ, hogy már közöttünk van. Amikor a keresztje alatt botladozott, nem volt hatalmas. Hagyta magát megölni.
Amit Jézus az erőszak nélküliségről mond, az mindenekelőtt magára az Istenre igaz. Isten nem tud ütni. A gyűlöletünk lándzsái elé a saját testét tette, abban fékezte meg a bűnt. A történelem során mást sem tesz, mint az arcát tartja oda az ember elé. Akkor is, ha az ember újra és újra arcul üti őt, ha tönkreteszi ezt a gyönyörű világot, amit alkotott. Végtelenül hatalmas az Isten. De az Ő hatalma nem erőszak, hanem egyes egyedül a szeretet hatalma.
Egy indiai szerzetes egy patak partján imádkozott.
Ahogy felnyitotta a szemét, meglátott egy skorpiót, amely a nagy kavicsok között haladva hátára fordult, kapálódzott, nem tudott továbbmenni. Megsajnálta, talpára segítette, ám az állat megfordult és belemart.
A szerzetes újból imádkozni kezdett, de amikor a szemét kinyitotta, a skorpiót újra a hátára fordulva, kínlódva találta. Megint segített rajta, de az állat megint megmarta. A szerzetes feljajdult fájdalmában.
Harmadszor is megismétlődött ugyanez, akkorra már könnyek szöktek a szerzetes szemébe a fájdalomtól.
Nem messze állt ott egy paraszt, aki látta mindazt, ami történt. Odament a szerzeteshez és megkérdezte:
– Miért segíteted ezt a hálátlan állatot? Háromszor segítettél rajta és az háromszor beléd mart.
A szerzetes elmosolyodott és azt felelte:
– Neki az a természete, hogy marjon. Nekem az a természetem, hogy irgalmazzak.
Az a természetünk, hogy szeressünk és irgalmazzunk.
Ez a világ végtelen jóságból és szépségből lett, ami ott ragyog a napban, a felhőkben, a kisgyerekek nevetésében és az öregember ráncai között. Ebből a szeretetből lettünk.
Akkor szép az ember élete, ha engedi magán átáradni ezt a végtelen jóságot.
(Székely János püspök atya írásából a Mária Rádió kiadványában)
Vigyél magaddal az idézetekből! Menj tovább és nézd a gyönyörű tájat!
Isten szeretetének bizonyítéka ez is.
“Jézus egy békés, csendes éjszakán jön a földre, amikor az emberiség alszik. Csak a pásztorok virrasztanak. Születését magány és csönd veszi körül. Harminc éven át senki nem hallgatja őt. Názáretben lakik nagy egyszerűségben, elmerülve a csöndben, Józsefnek az ácsnak az alázatos műhelyében. Nyilvánvalóan már imádságban, önmegtagadásban és belső összeszedettségben él. Jézusnak ez a rejtett élete Isten csöndes árnyékában van.”
(Robert Sarah bíboros)