Reményik Sándor: Egy lélek állt…

Egy lélek állt az Isten közelébe’ S az örök napsugárban reszketett És fázva félt, Mert érezte, hogy vonzza már a föld, És keserűn kelt ajkán a „miért”, Mikor az Isten intett neki: „Készülj! Valaki ott lenn meg akar születni, Neked…

Kárász Izabella: Magdolna húsvéti éneke

Én láttam Őt a hétnek első napján, mikor a sírhoz olajat vivék, s a követ akkor angyalai régen győzelmes arccal elhengerítették. Én láttam Őt, és a találkozásnak mély nyoma lelkem falán bent ragyog. És hirdetem a teremtett világnak, Ne sirassátok!…

Gyűrű

Annyiszor kézbe vettél, Istenem, mint ritka követ a mágusok. Vizsgálgattál: megtartsál vagy eldobj, egyedül Te… Te tudtad, mi vagyok. Egyedül Te… Te tudtad, Istenem, mit rejt a kő, a horpadás, a nyom. Érdemes valamit tenni velem, vagy porrá zúzz, és…

Tóth Árpád: Isten oltó kése

  Pénzt, egészséget és sikert Másoknak, Uram, többet adtál, Nem kezdek érte mégse pert, És nem mondom, hogy adósom maradtál. Nem én vagyok az első mostohád; Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom, s mosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú…

Dsída Jenő: Nagycsütörtökön

A szél suhogva borzong az olajfa-lombokon. A kanyargós úton, által az erdőn tömöttsorú fáklyások jönnek. Testemet ételül adtam, véremet italul adtam, könnyel mostam meg lábaitokat; Mégis egyedül maradtam. Hajnal-derengés borzong a sötét lombokon. Judás után, által az erdőn sátánarcú fáklyások…

Reményik Sándor: A szőnyeg visszája

Kétségbe esem sokszor én is A világon és magamon, Gondolva, aki ilyet alkotott: Őrülten alkotott s vakon. De aztán balzsamként megenyhít Egy drága testvér halk szava, Ki, míg itt járt, föld angyala volt S most már a mennynek angyala. A…

Albert Károly: Híd vagyok!

Nagy hivatással bíztál meg Uram, hogy legyek híd ég és föld között, hitemnek íve kösse partjait felépítse mi egykor romba dőlt. Kezedbe veszel, gyúrsz, formálsz, faragsz, próbákkal terheled a lelki hidat, mert bírnom kell minden terhelést, örvényt, áradatot, pusztító vihart…

Túrmezei Erzsébet: Ha te nem lennél

Ha Te nem lennél, két riadt kezemből kihullatnám az életem, mint céljavesztett, hitvány semmiséget. Ha Te nem lennél, meghalna az élet, meghalnának a színek énnekem. Déli verőn is dideregve fáznék, hiszen Te vagy tündöklő napvilágom. S bár tündérkertek ösvényein járnék,…

Juhász Gyula: Betlehemi üzenet a vakoknak

Testvéreim, egy látó küldi néktek Üdvözletül ma könnyes szavait, Ki mindig fájón és szédülve nézett Egy szép pokolt, mely földnek hivatik. Ő onnan jött, hol a magas mennyeknek Szférája zeng és csillaga ragyog, Szemében még e fény árnyéka reszket, Az…

Sík Sándor: Jákob kútjánál

Uram, én ama városban lakom, Ott lenn a völgyben, a pálmák tövében, Ahol napsugár ég a lombokon. Ama városban örökös a nap, Ama városban örökös a hőség: Ott lélegzik a szomjas sivatag. Ott nincsen forrás, ott nincsen patak. Két pálma…