Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek, a földön sárguló, elkínzott levelek. Az ég hólyagszemén nem tör át a nap sugárnyalábja felhőtlen megakad. Az ősz lassan lépked, majd télbe borul és ahogy megvirrad, be is alkonyul… Este tompa fények remegnek az utcán, megtörnek…
Novemberi gondolatok
Mint játékban kifáradt kisgyerek megül, ha az éjszaka közeleg, megül szülője karján csöndesen, úgy nálad én is egykor, Istenem, mint munkás, napját bevégezetten, ha itt az este, megnyugszom kezedben. Mint gyertyaláng, mely lassan csonkig ég, mint elfogyó, kihúnyó, kicsi…
Örök adventben
Jöttek és tűntek szent karácsonyok, tizennyolcnál is több talán, tizennyolcszor kerestem Őt, de titok maradt nekem és talány. Csak gyertyalángot láttam és fenyőt, azokban véltem vártam Őt, az Ige szólt, és csengett az ének, egy sugarát elfogtam szemének, de villanás…
Áprily Lajos: Bartimeus
Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz megérintette fénytől szűz szemem, világgá lett a bús világtalanság, s öröm borzongott át a lelkemen. Koldus-kövem felett, a tér derengett, arcom felé egy arc világított, s káprázva néztem hívó, mély szemébe Annak,…
Rónay György: Fehérvasárnap
Hiszek, mert láttam. Nem voltam veled A fájdalmakban való osztozásnál, De tapintottam öt meleg sebed, azóta tudom, hogy mire szántál. Nem is kérem többé, hogy tégy jelet, Mert főbb jelem van minden tanúságnál, hitet rólad most már én teszek, Hogy…
Reményik Sándor: Kegyelem
Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, eget ostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak:…
Martin Gutl: Örök szeretettel szerettelek Téged (Jer 31,3)
Így szól az Isten: Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál időt nekem. Annyiszor akartam már mondani neked: „Itt vagyok számodra!” De Te féltél, Annyiszor akartam már mondani neked: „Ne félj, mert én veled vagyok!” De Te nem hittél…
Reményik Sándor: Ha számbavetted…
Ha számbavetted mind a vétkeid Szemed ha metszőn önmagadba látott: Az ismeretlen sok-sok bűnödért Még mondj el egypár miatyánkot! Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, Mert végtelen a vétkeinknek száma S talán nem az a legölőbb csapás, Mit sujt az öklünk…
Kárász Izabella: Ima az utolsó éjszakán
Atyám, Te látod gyötrődésemet. Megpróbált szívvel tekintek fel Rád. Hozsánnát zengő nagy néptől idáig Könnyem öntözte e földnek porát. Köröttem csend van, alvó tanítványok. Olajfák fölött a hold megtörött. Hosszú az út még, amelyet kimértél – Meg kell halnom a…