És egyszer megálltál a ” keresztútnál „,
és nem tudtad; jobbra, vagy balra ?
És hagytad, a Sors, hogy bekösse szemed,
és vezessen ~ Amerre a szél fúj: arra !
De a szél ~ viharnak szele volt,
nem hűsítő, májusi szellő,
és gonoszul ezernyi vihart kavart,
míg ellepte életed száz fekete felhő.
Támasz után néztél, de a fát
~ rég kitépte tövestől,
s az út menti házakat romba döntve
nyargalt előtted veszettül !
S egy hang szólt lelkedből:
Állj meg ! Fordulj vissza ! Ne félj !
Kapaszkodj bátran a keresztbe,
ha a vad vihar utol ér.
És fordulj hittel a Másik Útra,
mely bár csak sziklákat, s tar hegyet ígér;
de a Kereszt oltalma, meglásd,
az úton majd végig elkísér.
Tandari Éva
Foto: tr1n1ty