Katolikus naptár

viola - MISE: saját, pref. az Úr szenv. II. – Olv. Iz 50,4-9a – Mt 26,14-25

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
A megígért Megváltó az isten szolgája és a fájdalmak férfia; de szenvedése végül diadalt arat. 
Prófétája által Isten szenvedő Szolgája így beszél:
„Isten, az Úr tanította nyelvemet,
hogy az igével támasza lehessek a megfáradtaknak.
Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet,
hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.
Isten, az Úr nyitotta meg fülemet.
S én nem álltam ellen és nem hátráltam meg.
Hátamat odatartottam azoknak, akik vertek engem,
arcomat meg azoknak, akik szakállamat tépdesték.
Nem rejtettem el arcomat azok elől,
akik gyaláztak és leköpdöstek.
Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent.
Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla,
s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.
Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem.
Ki szállhat velem perbe?
Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem?
Jöjjön ide hozzám!
Isten, az Úr segítségemre siet.
Ki ítélhetne el?”
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (68,8-10.21bcd-22.31 és 33-34 - 2. tónus.)
Válasz: Uram, hallgass meg engem, * nagy irgalmasságod szerint. Vö. 14c. vers.
Előénekes: A gyalázatot érted viselem, * arcomat érted borítja, szégyen.
Testvéreim előtt idegenné lettem, * anyám fiai sem ismernek reám.
A házadért való buzgóság emészt engem, * rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.
Hívek: Uram, hallgass meg engem, * nagy irgalmasságod szerint.
E: Vártam, hogy valaki együtt érez velem, † de nem akadt senki, * nem volt, aki megvigasztalt volna. Enni nekem epét adtak, * szomjúságomban ecettel itattak.
H: Uram, hallgass meg engem, * nagy irgalmasságod szerint.
E: Énekemmel Isten nevét dicsérem, * magasztalom őt hálaénekkel. Az alázatosak látják ezt, és örülnek, * keressétek Istent, és szívetek újra éled.
Mert az Úr meghallgat minden szegényt, * és foglyait nem hagyja magukra.
H: Uram, hallgass meg engem, * nagy irgalmasságod szerint.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Üdvöz légy, Királyunk! * Tévelygéseinken csak te könyörülsz. 4 g. tónus.
Vagy:
Üdvöz légy, Királyunk! Engedelmes voltál Atyádnak: * megfeszíteni vittek, mint leölésre a szelíd bárányt. 4 g. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Az Emberfia elhagyja a világot, de jaj annak az embernek, aki őt elárulja. 
A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit kariótí Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik.
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: »Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.«” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett, Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”
Ezek az evangélium igéi.

fehér Esti szentmise: Saját.
AZ UTOLSÓ VACSORA EMLÉKÉRE
1. Dicsőség (mialatt éneklik, szólnak a harangok, ahol ez szokásos, és ezután hallgatnak Húsvét éjszakájának „Dicsőség”-éig.);
2. Homília után [...] ott, ahol a lelkipásztori megfontolások úgy ajánlják, elvégzik a lábmosás szertartását.
3. Hitvallás nincs.
4. Pref. a legszentebb Oltáriszentségről, az I. Eucharisztikus imában saját részek.
5. Ma nem mondható a IV. Eucharisztikus ima, sem a különleges alkalmakra szólók.
6. Olv.: Kiv 12,1–8.11–14; 1Kor 11,23–26; Jn 13,1–15
7. Oltárfosztás (minden szöveg és különösebb szertartás nélkül).
8. A kereszteket eltávolítjuk, vagy legalább lefödjük.

Teljes búcsút nyerhet az a hívő, aki nagycsütörtökön az ünnepi szentmise után a tabernákulumba tett Oltáriszentség előtt áhítattal elimádkozza a Tantum ergo-t.
(A Búcsúk Kézikönyve, Búcsúengedélyek, 7, 1. § 2.)

Elmarad: Paolai Szent Ferenc remete — e

OLVASMÁNY Mózes második könyvéből
A húsvéti vacsora parancsa 
Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban: „Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja. Hirdessétek ki Izrael egész közösségének:
A hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként. De ha a család kicsi egy bárányhoz, akkor a személyek számának megfelelően a szomszédos családdal együtt vegyen egyet. Aszerint számoljátok a meghívottakat, hogy ki-ki mennyit eszik. Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét. Tartsátok a hónap tizennegyedik napjáig. Akkor Izrael közösségének egész gyülekezete estefelé vágja le. Vegyenek a véréből, és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik. A húsát – tűzön megsütve – még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák.
Így fogyasszátok: Legyen a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása. Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr. A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem.
Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre.”
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (115,12-13.15-1abc.17-18. - 7b. tónus.)
Válasz: Az áldás kelyhe, amelyet nekünk adtál, * Krisztus vérében
részesít minket. Vö. 1 Kor 10, 16.
Előénekes: Az Úrnak mit adhatnék, * mindazért, amit nékem adott?
Veszem az üdvösség kelyhét, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Hívek: Az áldás kelyhe, amelyet nekünk adtál, * Krisztus vérében
részesít minket.
E: Drága dolog a Úr színe előtt, * szentjei dicső halála.
Szolgád vagyok, Uram, és szolgálód gyermeke, * bilincseimet széjjel
törted.
H: Az áldás kelyhe, amelyet nekünk adtál, * Krisztus vérében részesít
minket.
E: Bemutatom néked a dicséret áldozatát, * és az Úr nevét hívom
segítségül.
Megadom az Úrnak, amit fogadtam, * egész népének színe előtt.
H: Az áldás kelyhe, amelyet nekünk adtál, * Krisztus vérében részesít
minket.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
Valahányszor eszitek e kenyeret és isztok a kehelyből, az Úr haláláthirdetitek
Testvéreim!
Én az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus azon az éjszakán, amikor elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem, amely értetek adatik! Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”
A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: „Ez a kehely az újszövetség kelyhe az én véremben. Valahányszor isztok belőle, tegyétek ezt az én emlékezetemre!”
Amikor ugyanis e kenyeret eszitek és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
Ez az Isten igéje.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Jézus mondja: † „Új parancsot adok nektek. * Szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket.” Jn 13, 34 – 8 G. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Mindvégig szerette őket  
Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének.
  Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karión Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött, és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt, és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte.
  Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?” Jézus így felelt: „Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted.” De Péter tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” Jézus azt felelte: „Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!” Erre Péter így szólt: „Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is?” Jézus azonban kijelentette: „Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”
  Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: „Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”
Ezek az evangélium igéi.

Egyetemes könyörgések nagycsütörtökre az utolsó vacsora miséjében
Pap: Kérjük, testvéreim, a mennyei Atyát ebben az ünnepi órában, amikor Isteni Főpapunk, Jézus Krisztus ránk hagyta szenvedésének emlékét, az Oltáriszentséget!
Lektor: 1. Könyörgünk, Urunk, szent Egyházadért, a pápáért, a püspökökért, a papságért és a hívekért, hogy kegyelmed őrizzen meg mindnyájunkat hitben, egységben és szeretetben.
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Könyörgünk, Urunk, az egész világ békéjéért, népünk jólétéért és hazánk vezetőiért.
Hívek: Kérünk téged . . .
3. Könyörgünk, Urunk, azokért a testvéreinkért, akik Jézust elhagyták.
Hívek: Kérünk téged . . .
4. Könyörgünk, Urunk, hogy az Oltáriszentség magunkhoz vétele hívő közösségünket a szeretet családjává tegye.
Hívek: Kérünk téged . . .
5. Könyörgünk, Urunk, elhunyt szeretteinkért, hogy a szent áldozat gyümölcseként felragyogjon előttük az örök élet boldogító világossága.
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: Őrizd meg, mennyei Atyánk, mindenható örök Isten, mindazokat, akiket szent Fiadnak adtál, hogy mindannyian egyek legyünk, és szent hitünkben megerősödjünk! Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

piros AZ ÚR SZENVEDÉSÉNEK ÜNNEPLÉSE
1. Igeliturgia. Olv.: Iz 52,13–53,12; Zsid 4,14–16.5,7–9; Jn 18,1–19,42; Egyetemes könyörgések.
2. Hódolat a Szent Kereszt előtt.
3. Áldozási szertartás, benne elmarad a békecsók.

Teljes búcsút nyerhet az a hívő, aki 1. áhítattal részt vesz nagypénteken a liturgiában és a kereszt imádásában; 2. elvégzi a keresztutat, vagy amikor a Szentatya végzi a keresztutat, televízión vagy rádión (vagy világhálón) keresztül lélekben áhítattal csatlakozik hozzá.
(A Búcsúk Kézikönyve, Búcsúengedélyek, 13. 1.)

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Így szól az Úr: Íme, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. Amint sokan elborzadtak láttán - hisz oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata –, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még sohasem hirdettek nekik, és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak. Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?
Úgy nőtt föl előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes, hogy szívesen nézzük őt, a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés, olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.
Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást!
Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki száját.
Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik ügyével? Igen, kitépték az élők földjéről, és népem bűnei miatt halállal sújtották. A gonoszok között adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt szájában.
Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata. Azért, mert lelke szenvedett, látni fogja a világosságot, és betelik megelégedéssel. Sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta.
Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek zsákmányai, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben a bűnösökért imádkozott.
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (30,2 és 6.12-13.15-16.17 és 25 - 2. tónus.)
Válasz: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
Előénekes: Te vagy, Uram, én reményem: † ne hagyj soha szégyent érnem,
* igaz voltodban szabadíts meg engem.
Uram, kezedbe ajánlom lelkemet, * megváltottál engem, hűséges Istenem.
Hívek: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
E: Ellenségeimnek gúny tárgya lettem, † szomszédaimnak szégyene,
barátaimnak félelme, * kitérnek előlem, akik az utcán látnak.
Szívükben elfelednek, mintha meghaltam volna, * olyanná lettem, mint az
összetört edény.
H: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
E: Én azonban benned remélek, Uram, * azt mondom: „Te vagy Istenem,
kezedben van sorsom.”
Ragadj ki az ellenség kezéből, * és azoktól, akik üldöznek engem.
H: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
E: Ragyogjon fel arcod szolgád fölött, * irgalmasságodban szabadíts meg
engem.
Legyetek bátrak, és erős szívűek, * mind, akik reménykedtek az Úrban.
H: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.

SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Testvéreim!
Mivel olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Isten Fia, ezért legyünk állhatatosak a hitvallásban. A mi főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban mentes maradt.
Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.
Krisztus földi életében hangos kiáltással és könnyek között imádkozott, könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatást nyert.
Isten Fia volt, de a szenvedésből engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik neki engedelmeskednek.
Ez az Isten igéje.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Krisztus engedelmes lett értünk mindhalálig, * mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta, † és olyan nevet adott neki, * amely fölötte áll minden névnek. Fil 2,8-9 – 7b. tónus.

A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE Szent János szerint
 Abban az időben: Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát és megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Azok ezt válaszolták: „A názáreti Jézust.” Jézus erre így szólt: „Én vagyok”. Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Mikor azt mondta nekik: „Én vagyok”, meghátráltak és a földre estek. Ezért újra megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Azok ezt válaszolták: „A Názáreti Jézust.” Erre Jézus így szólt: „Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket!” Így beteljesedett, amit korábban megmondott: „Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál.” Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta és a főpap szolgájára sújtott vele: levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus rászólt Péterre: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?”

Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak, aki abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért bemehetett Jézussal a főpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu előtt. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, visszajött, szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző szolgáló közben megjegyezte: „Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül vagy?” Ő azt felelte: „Nem vagyok!” Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. Péter is köztük álldogált és melegedett. A főpap eközben tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust. Jézus ezt válaszolta neki: „Én a világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. Miért kérdezel hát engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit beszéltem. Íme, ők tudják, hogy miket mondtam!” E szavakra az egyik ott álló szolga arcul ütötte Jézust, és így szólt: „Így felelsz a főpapnak?” Jézus ezt mondta neki: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?” Ekkor Annás megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.

Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: „Talán te is az ő tanítványai közül vagy?” Ő így felelt: „Nem vagyok!” A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: „Nem téged láttalak én a kertben ővele?” De Péter ismét tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas...

fehér
MISE ezen a napon nincs. Az esetleg már éjfél előtt végzett vigíliai mise ugyanis már húsvéti mise.
„(Ma) fölmutathatunk a templomban egy képet, amely Krisztust a kereszten, a sírban pihenve vagy a halottak országába leszállva ábrázolja, s ezzel a nagyszombat titkát szemlélteti, avagy a fájdalmas Szűzanya képét, hogy a hívek kifejezhessék tiszteletüket. (Valójában ezt tesszük a szentsír látogatásakor. – A szerk.) Az egyház ezen a napon szigorúan tartózkodik a szentmise ünneplésétől. A szentáldozást is csak mint útravalót nyújthatjuk a haldoklónak. El kell maradnia a házasság, valamint más szentségek kiszolgálta­tásának is, kivéve a gyónást és a betegek kenetét. A híveket ki kell oktatni a nagyszombat sajátságos jellegét illetőleg.
A mai nappal esetleg egybekötött szokásokat – mivel régebben elővételeztük nagyszombatra a húsvéti ünnepet – helyezzük át éjszakára vagy húsvét napjára.” (Ez vonatkozik a feltámadási körmenetre is. – A szerk.) (PS 74-76.)

Elmarad: Szent Izidor püspök és egyháztanító — e

Hosszabb forma:
(1.) OLVASMÁNY Mózes első könyvéből
Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt ésüres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizekfölött.
Isten szólt: „Legyen világosság”, és meglett a világosság. Istenlátta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot asötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedigéjszakának. Aztán este lett és reggel: az első nap.
Isten újra szólt: „A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat ésalkosson válaszfalat a vizek között.” Úgy is lett. Isten megalkotta aszilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és aboltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte. És este lettés reggel: második nap.
Isten ismét szólt: „Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre ésemelkedjék ki a száraz.” Úgy is történt. Isten a szárazat földneknevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. És Istenlátta, hogy ez jó.

Akkor megint szólt Isten: „Teremjen a föld zöldellő növényeket,amelyek termést hoznak, fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremneka földön.” Úgy is lett. A föld zöldellő növényeket termett, amelyektermést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek,amelyekben magvak vannak a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ezjó. Este lett és reggel: a harmadik nap.
Akkor megint szólt Isten: „Legyenek világító testek az égbolton, sválasszák el a nappalt az éjszakától. Határozzák meg az ünnepeket, anapokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg aföldet.” Úgy is lett. Isten megteremtette a két nagy világítót. Anagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, és a kisebbikvilágítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat.Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsák meg a földet,uralkodjanak a nappal és éjszaka fölött, s válasszák el a világosságotmeg a sötétséget. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: anegyedik nap.
Isten szólt: „A vizek teljenek meg élőlények sokaságával; az égen, aföld felett, az égbolt alatt pedig röpködjenek madarak.” Istenmegteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind azélőlényeket, amelyek mozognak vagy a vízben úszkálnak. És a röpködőmadarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó.Isten megáldotta őket, és így szólt: „Legyetek termékenyek,szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak isszaporodjanak a földön.” Este lett és reggel: az ötödik nap.Aztán szólt Isten: „Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint:háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint.” Úgy istörtént. Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, aháziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen,fajonként. Isten látta, hogy ez jó.
Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhozhasonlóvá. Ő uralkodjék a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, amezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.”Isten megteremtette az embert saját képmására: Isten képmásárateremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket.
Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik: „Legyetek termékenyek,szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden állat fölött,amely a földön mozog.” Azután ezt mondta Isten: „Íme, nektek adokminden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amelymagot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mezővadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog éslélegzik, minden növényt táplálékul adok.” Úgy is történt. Istenlátta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: ahatodik nap.
Így készült el a föld, az ég, és minden, ami benne van. Isten ahetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihentmunkája után, amit végzett.
Ez az Isten igéje.

A szertartás további összes olvasmánya az alábbi dokumentumban olvasható.

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét. 8 G. tónus.
Előénekes: Mondj áldást, lelkem az Úrnak! * Nagy vagy nagyon, én Uram, Istenem.
Fenségbe és ékességbe öltözöl, * sugárzó fény a te köntösöd.
Hívek: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.
E: Szilárd alapokra ágyaztad a földet, * nem fog soha meginogni.
Az őstenger köntösként takarta, * a hegyeket is vizek borították.
H: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.
E: A forrásvizeket patakokba gyűjtöd, * ott csörgedeznek a hegyek között.
Az ég madarai partjukon fészkelnek, * az ágak közt zengik énekük.
H: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.
E: Eged kamráiból öntözd a hegyeket, * a földet jóltartod javaid bőségével.
Az állatoknak füvet sarjasztasz, † és növényeket az ember javára * hogy kenyeret nyerjen a földből.
H: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.
E: Mily sokrétű a te műved, Uram! * bölcsességgel alkottál mindent.
Teremtményeid betöltik a földet, * mondj áldást, lelkem az Úrnak.
H: Áraszd ránk lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.
Zsolt 103,1-2a.5-6.10 és 12.13-14.24 és 35c

ALLELUJA
Előénekes: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökkémegmarad!
Mondja Izrael háza, hogy jó az Isten, * mivel irgalma örökké megmarad. – 6. tónus.

A évben
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és amásik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengéstámadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette akövet és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedigfehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szintehalálra váltak. Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta azasszonyoknak: „Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézustkeresitek. Ő nincs itt, mert feltámadt, amint megígérte. Jöjjetek,nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! És siessetek, mondjátok megtanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megyGalileába. Ott viszontláthatjátok őt! Íme, én megmondtam nektek!”Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogymegvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jöttvelük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedigodasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézusígy szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírültestvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnakengem.”
Ezek az evangélium igéi.
A évben: Mt 28,1-10

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK

Liturgia: fehér
† Ünnepi Mise: saját. Dicsőség, szekvencia, I. húsvéti pref. (Hitvallás nincs) Az I. Eucharisztikus imában húsvéti betétek. A IV. Eucharisztikus ima nem mondható, sem a különleges alkalmakra valók.
Olv.: ApCsel 10,34a. 37–43; Kol 3,1–4; v. 1Kor 5,6b–8; Jn 20,1–9; este: Lk 24,13–35

Elmarad: Ferrer Szent Vince áldozópap — e

Kezdőének:
Feltámadtam, és veled vagyok! Kezedet rajtam nyugtatod: csodálatos a te tudásod, alleluja! (Zsolt 138,18.5-6)
vagy
Valóban feltámadt az Úr, alleluja. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké! (Lk 24,34; vö. Jel 1,6)

Könyörgés:
Istenünk, a mai napon egyszülött Fiad által legyőzted a halált, és kitártad előttünk az örökkévalóság kapuját. Krisztus Urunk feltámadását ünnepelve kérünk, teremts újjá minket Szentlelked erejével, hogy új életre támadjunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből
Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból.
Abban az időben Péter szólásra nyitotta ajkát, és ezeket mondta: „Ti tudjátok, hogy mi minden történt Galileától egészen Júdeáig attól kezdve, hogy János hirdette a keresztséget: Hogyan kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. Ő pedig, ahol csak járt, jótetteket vitt végbe, és meggyógyított minden ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten. Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta Isten, és látható alakban megmutatta őt, ha nem is az egész népnek, de az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk. Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból.
És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tanúsítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt. Minden próféta tanúságot tesz arról, hogy aki hisz benne, elnyeri bűnei bocsánatát.”
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Ezt a napot az Úristen adta: * örvendjünk és vigadjunk rajta. (Vö. 24. vers. - 6. tónus)
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. 6. szám.
Előénekes: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad.
Mondja Izrael háza, hogy jó az Isten, * mivel irgalma örökké megmarad.
Hívek: Ezt a napot az Úristen adta: * örvendjünk és vigadjunk rajta.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Az Úr jobb keze erősnek bizonyult: * az Úrnak jobbja fölemelt engem.
Nem halok meg, hanem élek, * és hirdetem az Úr nagy tetteit.
H: Ezt a napot az Úristen adta: * örvendjünk és vigadjunk rajta.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: A kő, amelyet az építők félredobtak, * íme, az vált szegletkővé.
Mindezt az Úr vitte végbe, * csodálatra méltó a mi szemünkben.
H: Ezt a napot az Úristen adta: * örvendjünk és vigadjunk rajta.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
Zsolt 117,1-2.16ab-17.22-23

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből
Azt keressétek, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.
Testvéreim!
Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve.
Amikor azonban Krisztus, a mi életünk, újra megjelenik, vele együtt ti is megjelentek a dicsőségben.
Ez az Isten igéje.

Vagy tetszés szerint:

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek!
Testvéreim!
Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták! (1Kor 5,6b-8) Ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, sem a romlottság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalan kenyerével!
Ez az Isten igéje.

ALLELUJA
Krisztus, a mi húsvéti Bárányunk már feláldozta magát. * Üljük meg tehát az Úrral a húsvéti lakomát. 1Kor 5,7b-8a – 2. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!”
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen.
Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Ezek az evangélium igéi.

Vagy más evangélium, este mondott szentmisére:
Jn 20,1-9 este: Lk 24,13-35

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Testvéreim! Krisztus feltámadott! Ő a Kezdet és a Vég, a szent, erős és halhatatlan Isten. Általa terjesszük kérésünket mennyei Atyánk elé.
Lektor: 1. Tartsd meg, Urunk, húsvéti szent örömben Szentatyánkat, lelkipásztorainkat és hívő népedet!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Legyen velünk, édes hazánkkal és az egész világgal a te békéd!
Hívek: Kérünk téged . . .
3. Szítsd fel a keresztség kegyelmét mindnyájunkban, akik a keresztvízben meghaltunk a bűnnek, és feltámadtunk az új életre!
Hívek: Kérünk téged . . .
4. Feltámadásod győzelme bátorítsa a betegeket, az öregeket és szenvedőket!
Hívek: Kérünk téged . . .
5. A halálon aratott diadalod juttassa el megholt testvéreinket a feltámadás dicsőségére!
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: Mindenható, örök Isten! Újjászülettünk egyszülött Fiad halálában és feltámadásában! Tekints ránk kegyelmesen, és engedd, hogy második eljövetelének dicsőségében is részesülhessünk. Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

Felajánló könyörgés:
Urunk, Istenünk, ujjongó húsvéti örömmel ajánljuk fel áldozatunkat, amely által csodálatosan újjászületik és növekszik Egyházad. Krisztus, a mi Urunk által.

HÚSVÉTI PREFÁCIÓ I.
Húsvét szent titka
A következő prefációt a húsvéti időben mondjuk.

Az Úr legyen veletek.
H.: És a te lelkeddel.
Emeljük föl szívünket.
H.: Fölemeltük az Úrhoz.
Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek.
H.: Méltó és igazságos.
(Mert) Valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy minden időben magasztaljunk, Urunk, téged, de különösen ezen a szent ünnepen, – midőn áldozattá lett értünk Krisztus, a Húsvéti Bárány.
Mert ő az igazi Bárány, aki elvette a világ bűneit, – halálunkat halálával megtörte, és feltámadásával új életet szerzett nékünk.
A húsvéti öröm ezért kiárad az egész földre, a nagyvilág örvendezve ujjong, a mennyei erők és a hatalmas angyalok, – (a te) dicsőséged himnuszát zengik, és vég nélkül mondják: (éneklik:)

Áldozási ének:
Húsvéti Bárányunkat, Krisztust feláldozták. Ünnepeljünk tehát a tisztaság és igazság kovásztalan kenyerével, alleluja. (1Kor 5,7-8)

Áldozás utáni könyörgés:
Istenünk, örök jóságoddal oltalmazd Egyházadat, hogy Húsvét szent titkának ünneplése által megújulva eljusson a dicsőséges feltámadásra. Krisztus, a mi Urunk által.

fehér Mise: saját. Dicsőség, szekvencia tetszés szerint, I. húsvéti pref. (Hitvallás nincs)
Az I. Eucharisztikus imában húsvéti betétek.
A IV. Eucharisztikus ima nem mondható, sem a különleges alkalmakra valók.
Olv.: ApCsel 2,14.22-33; Mt 28,8-15

OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből
Isten feltámasztotta Jézust, és ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. 
Pünkösd napján Péter a tizenegy kíséretében előlépett, és hangos szóval így beszélt:
„Zsidó férfiak és Jeruzsálem egész népe! Figyeljetek és hallgassátok meg szavamat! Izraelita férfiak, fontoljátok meg e dolgokat!
A názáreti Jézust Isten igazolta előttetek, amikor, mint tudjátok, általa hatalmas csodákat és jeleket vitt végbe köztetek. Ezt az embert ti, az Isten előre elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítettétek, majd megöltétek. Isten azonban feloldotta a halál bilincseit, és feltámasztotta őt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, hiszen Dávid így jövendölt róla:
     Szemem előtt az Úr mindenkoron,
     ő áll jobbomon, meg nem inoghatok.
     Örvend a szívem, az ajkam énekel,
     és testem is békében nyugszik el.
     Lelkemet a holtak honában nem hagyod,
     hogy Szented romlást lásson, nem akarod.
     Az élet útját mutatod meg nekem,
     színed előtt örülni gyönyörűségem.
Férfiak, testvéreim! Hadd mondjam el nektek őszintén ősatyánkról, Dávidról, hogy miután meghalt és eltemették, sírja mind a mai napig itt van köztünk. De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel megerősített ígéretet tett: utódai közül ültet majd valakit trónjára. Ezért a jövőbe látva, Krisztus feltámadására utalva mondta, hogy nem marad az alvilágban, és testét nem éri romlás. Jézus feltámadt a halálból, és ennek mi mindannyian tanúi vagyunk.”
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (15,1-2a.5.7-8.9-10.11 - 1D². tónus)  
Válasz: Védelmezz engem, Istenem, * hiszen tebenned bízom.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
Előénekes: Istenem, oltalmazz engem, mert benned bízom! * Azt mondom
Uramnak: „Istenem te vagy nékem.”
Istenem az én osztályrészem és sorsom kelyhe: * örökségemet tőle várom.
Hívek: Védelmezz engem, Istenem, * hiszen tebenned bízom.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Áldom az Urat, mert tanácsot adott nekem, * éjjel-nappal erre tanít szívem mélye.
Mindenkor Istent tartom szemem előtt; * jobbomon ő áll, semmitől sem félek.
H: Védelmezz engem, Istenem, * hiszen tebenned bízom.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Örvend a szívem, és dalt zeng a lelkem, * sőt testem is megnyugszik bízva.
Mert nem hagyod lelkem az alvilág mélyén, * és testemnek romlás nem árthat.
H: Védelmezz engem, Istenem, * hiszen tebenned bízom.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Megmutatod nekem az élet útját, * és a végtelen boldogságot, midőn szent orcád látom.
Gyönyörűségre hívtál engem, * jobbod mellett szünet nélkül.
H: Védelmezz engem, Istenem, * hiszen tebenned bízom.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.

ALLELUJA
Alleluja. 5. szám.
Ezt a napot az Úristen adta. * Örvendjünk és vigadjunk rajta! (Zsolt 117,24 – 5. tónus.)
Alleluja.

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába. Ott viszontláthatnak engem. 
Abban az időben:
  Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”
  Még úton voltak, amikor néhány őr bement a városba, és jelentette a főpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: „Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket.” Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.
  Ezek az evangélium igéi.

Egyetemes könyörgések húsvéthétfőre
Pap: Testvéreim! „Örvendetes napunk támadt” Megváltónk feltámadásával. Kérjük tőle a húsvéti öröm kegyelmét.
Lektor: 1. Áraszd el az egész Egyházat bensőséges, lelki örömmel!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Segíts, hogy mindenki észrevegye az igazi örömök forrásait: a szépet és jót, mindazt amit ajándékul adtál!
Hívek: Kérünk téged . . .
3. Add kegyelmedet, hogy példád láttán tudjuk hinni: a jó erősebb a rossznál, és az élet győz a halál felett!
Hívek: Kérünk téged . . .
4. Légy velünk, Urunk, hogy a szomorúságot, csüggedést és a keserűséget kivessük lelkünkből, mindig örömet és derűt sugározzunk!
Hívek: Kérünk téged . . .
5. Add meg a boldogító istenlátás örömét mindazoknak, akik földi életükben hittek dicsőséges feltámadásodban!
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: Feltámadt és megdicsőült Üdvözítőnk! Áraszd el szívünket a húsvét örömével és békéjével. Segíts, hogy ezt megoszthassuk másokkal is. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
Hívek: Ámen.

fehér Mise: saját. Dicsőség, szekvencia tetszés szerint, I. húsvéti pref. (Hitvallás nincs)
Az I. Eucharisztikus imában húsvéti betétek.
A IV. Eucharisztikus ima nem mondható, sem a különleges alkalmakra valók.
Olv.: ApCsel 2,36–41; Jn 20,11–18
Elmarad: De la Salle Szent János áldozópap — E

SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Tartsatok bűnbánatot, és keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára! 
Pünkösd ünnepén Péter apostol így szólt a néphez:
„Tudja meg az egész választott nép teljes bizonyossággal, hogy Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Messiássá tettel”
Ennek hallatára fájdalom járta át szívüket. Megkérdezték Pétert és a többi apostolt: „Mit tegyünk, testvérek?”
Péter így felelt: „Tartsatok bűnbánatot, és keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára! Így megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Az ígéret ugyanis nektek és gyermekeiteknek szól, meg azoknak, akik távol vannak ugyan, de akiket meghívott a mi Urunk, Istenünk.”
Számos egyéb szóval is biztatta és buzdította őket: „Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!”
Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezren csatlakoztak hozzájuk.
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (32,4-5.18-19.20.22 - 5. tónus.)
Válasz: A föld telve van * az Úr irgalmával. Vö. 5b. vers.
Vagy: Alleluja. 5. szám.
Előénekes: Sziklaszilárd az Úr igéje, * minden tettét hűség vezeti. Az igazlelkűséget és a törvényt szereti, * telve van a föld az Úr irgalmával.
Hívek: A föld telve van * az Úr irgalmával. Vagy: Alleluja.
E: Az istenfélőkre ügyel az Úr szeme, * akik bíznak az ő irgalmában. Megmenti lelküket a haláltól, * és táplálja őket éhínség idején.
H: A föld telve van * az Úr irgalmával. Vagy: Alleluja.
E: Az Úrra hagyatkozik lelkünk, * ö a segítőnk, és ő a mi oltalmunk. Kegyes szemed legyen rajtunk, * tebenned van bizodalmunk.
H: A föld telve van * az Úr irgalmával. Vagy; Alleluja.

SZEKVENCIA tetszés szerint, lásd a 673. oldalon.

ALLELUJA
Alleluja. 5. szám.
Ezt a napot az Úristen adta. * Ujjongjunk és vigadjunk rajta! (Zsolt 117,24 - 5. tónus.)
Alleluja.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
A feltámadt Jézus megjelenik Mária Magdolnának. 
Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál.
Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.”
Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az.
Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabboni!” – vagyis Mester.
„Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához, Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.
Ezek az evangélium igéi.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK A húsvéti idő köznapjaira I.
Pap: Testvéreim! Kérjük mennyei Atyánkat, hogy a húsvéti szent időben mi is találkozhassunk feltámadt Urunkkal!
Lektor: 1. Hogy Egyházad mindig és mindenütt hívő lélekkel ünnepelje az Úr feltámadásának győzelmét!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Hogy az Egyház pásztorai az apostolok lelkesedésével tanúskodjanak az Úr feltámadásáról!
Hívek: Kérünk téged...
3. Hogy a keresztények életükkel tegyenek tanúságot a feltámadt Krisztusba vetett hitükről!
Hívek: Kérünk téged...
4. Hogy mindnyájan az odaföntvalókat keressük, ahol a feltámadt Krisztus él a te dicsőségedben!
Hívek: Kérünk téged...
5. Hogy elhunyt testvéreink részesüljenek a boldog feltámadásban az utolsó napon!
Hívek: Kérünk téged...
Pap: Jóságos mennyei Atyánk, újjászülettünk egyszülött Fiad halálában és feltámadásában. Tekints ránk kegyelmesen és engedd, hogy második eljövetelének dicsőségében is részesülhessünk, Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

fehér Mise: saját. Dicsőség, szekvencia tetszés szerint, I. húsvéti pref. (Hitvallás nincs)
Az I. Eucharisztikus imában húsvéti betétek.
A IV. Eucharisztikus ima nem mondható, sem a különleges alkalmakra valók.
Olv.: ApCsel 3,1-10; Lk 24,13-35

SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Péter apostol Jézus Krisztus nevében gyógyít 
Péter és János apostol egyszer a három órai imádság idején fölmentek a templomba.
Volt egy születése óta béna ember, akit naponta elhoztak, és letettek a templom úgynevezett Ékes-kapujánál, hogy alamizsnát kéregessen a templomba menőktől. Meglátta Pétert és Jánost, akik éppen belépni készültek a templomba, és alamizsnát kért tőlük.
Péter Jánossal együtt rátekintett, és megszólította: „Nézz ránk! Erre feléjük fordult abban a reményben, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban így folytatta: „Aranyom, ezüstöm nincs. De amim van, azt neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel, és járj!”
Megfogta a béna kezét, és felsegítette. Azonnal életerő szállt a lábába, felugrott, és járni kezdett. Bement velük a templomba, járt-kelt, örömében ugrándozott, és dicsőítette Istent.
Az egész nép látta, hogy jár, és Istennek hálálkodik. Ráismertek, hogy ő az a béna koldus, aki a templom Ékes-kapujánál szokott ülni. Megdöbbentek, és nem tudták, hová legyenek a csodálkozástól, hogy ez történt vele.
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (104,1-2.3-4.6-7.8-9 - 8 G. tónus.)
Válasz: Örvendezzenek mindazok, * akik az Urat szívből keresik. Vö. 3b. vers. Vagy: Alleluja. 8. szám.
Előénekes: Adjatok hálát az Úrnak, és hívjátok segítségül nevét, * hirdessétek nagy tetteit a nemzetek között.
Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, * emlegessétek minden csodáját.
Hívek: Örvendezzenek mindazok, * akik az Urat szívből keresik. Vagy: Alleluja.
E: Dicsekedjetek szent nevével, * az Urat kereső szívek örvendezzenek.
Keressétek az Urat és hatalmas erejét, * keressétek arcát szüntelen.
H: Örvendezzenek mindazok, * akik az Urat szívből keresik. Vagy: Alleluja.
E: Ti vagytok Ábrahámnak, az ő szolgájának ivadékai, * választottjának, Jákobnak fiai. Ő a mi Urunk és Istenünk, * ő ítélkezik az egész földön,
H: Örvendezzenek mindazok, * akik az Urat szívből keresik. Vagy: Alleluja.
E: Örökké emlékezik szövetségére, * ezernyi nemzedéknek adott igéjére,
melyet Ábrahámnak adott, * és az esküre, melyet Izsáknak esküdött.
H: Örvendezzenek mindazok, * akik az Urat szívből keresik. Vagy: Alleluja.

SZEKVENCIA tetszés szerint, lásd a 673. oldalon.

ALLELUJA
Alleluja. 5. szám.
Ezt a napot az Úristen adta. * Ujjongjunk és vigadjunk rajta! (Zsolt 117,24 - 5. tónus.)
Alleluja.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Amikor Jézus a kenyeret megtörte, felismerték őt a tanítványok. 
Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?”
Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?” Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.”
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Ügy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük.
Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az írásokat?”
Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Ezek az evangélium igéi.

 EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK a húsvéti idő köznapjaira I.
Pap: Testvéreim! Kérjük mennyei Atyánkat, hogy a húsvéti szent időben mi is találkozhassunk feltámadt Urunkkal!
Lektor: 1. Hogy Egyházad mindig és mindenütt hívő lélekkel ünnepelje az Úr feltámadásának győzelmét!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Hogy az Egyház pásztorai az apostolok lelkesedésével tanúskodjanak az Úr feltámadásáról!
Hívek: Kérünk téged...
3. Hogy a keresztények életükkel tegyenek tanúságot a feltámadt Krisztusba vetett hitükről!
Hívek: Kérünk téged...
4. Hogy mindnyájan az odaföntvalókat keressük, ahol a feltámadt Krisztus él a te dicsőségedben!
Hívek: Kérünk téged...
5. Hogy elhunyt testvéreink részesüljenek a boldog feltámadásban az utolsó napon!
Hívek: Kérünk téged...
Pap: Jóságos mennyei Atyánk, újjászülettünk egyszülött Fiad halálában és feltámadásában. Tekints ránk kegyelmesen és engedd, hogy második eljövetelének dicsőségében is részesülhessünk, Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

fehér Mise: saját. Dicsőség, szekvencia tetszés szerint, I. húsvéti pref. (Hitvallás nincs)
Az I. Eucharisztikus imában húsvéti betétek.
A IV. Eucharisztikus ima nem mondható, sem a különleges alkalmakra valók.
Olv.: ApCsel 3,11–26; Lk 24,35–48

SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Az élet szerzőjét, Krisztust ugyan megölték, de Isten feltámasztotta a halálból. 
A meggyógyított koldus nem tágított Péter és János apostol mellől, sőt az egész nép is odagyűlt köréjük az úgynevezett Salamon-csarnokba. Péter ennek láttára így kezdett beszélni a néphez:
„Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen? Miért bámultok úgy ránk, mintha a saját erőnkből vagy saját szentségünk révén értük volna el, hogy ez az ember járni tud. Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő szabadon akarta bocsátani. Megtagadtátok a Szentet és Igazat. Egy gyilkos szabadon bocsátását kértétek, az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, ennek mi tanúi vagyunk. Mivel hittel segítségül hívtuk (Jézus) nevét, ezért öntött ő erőt ebbe az emberbe, akit itt láttok és akit ismertek. A Jézusban való hit visszaadta neki épségét mindnyájatok szeme láttára.
Tudom azonban, testvéreim, hogy tudatlanságból tettétek, akárcsak elöljáróitok is. Ám az Isten így vitte végbe azt, amit minden prófétája által hirdetett, tudniillik, hogy a Messiás szenvedni fog.
Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy Isten eltörölje bűneiteket, és elérkezzék az Úrtól a megbékélés ideje, és elküldje Jézust, a nektek rendelt Megváltót! Ő a mennyben marad egészen a nagy megújulás napjáig, amelyről Isten már régesrég beszélt szent prófétái által, Mózes megmondta ugyanis: »Urunk Istenünk hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek testvéreitek közül. Hallgassatok rá mindenben, amit csak mond nektek! Azokat, akik nem hallgatnak erre a prófétára, közösítsétek ki a népből!«
A többi próféta is Sámueltől kezdve mind, akik csak őutána szóltak, ezekről a napokról megjövendöltek. Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: »A te utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége.«
Isten feltámasztotta Fiát, és először hozzátok küldte el, hogy megáldjon titeket, és így mindegyiktek elforduljon a bűntől.”
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (8,2a.5,6-7.8-9 - 5a. tónus.)
Válasz: Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész világon. 2a. vers. Vagy: Alleluja. 5. szám.
Előénekes: Urunk, Istenünk, * a te neved széles e világon mily csodálatos.
Ugyan, mi az ember, hogy megemlékezel róla, * az ember fia, hogy gondot viselsz rá?
Hívek: Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész világon. Vagy: Alleluja.
E: Az embert kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, † megkoronáztad dicsőséggel és fenséggel, * hatalmába adtad kezed műveit.
H: Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész világon. Vagy: Alleluja.
E: Mindent lábad alá vetettél, † minden juhot és barmot, * hozzá még a mezők vadjait.
Az ég madarait és a tenger halait, * melyek a tenger ösvényét járják.
H: Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész világon. Vagy: Alleluja.

SZEKVENCIA tetszés szerint, lásd a 673. oldalon.

ALLELUJA
Alleluja. 5. szám
Ezt a napot az Úristen adta. * Ujjongjunk és vigadjunk rajta! (Zsolt 117,24 - 5. tónus.)
Alleluja.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A Messiásnak szenvednie kellett, és harmadnapra feltámadnia a halálból. 
Abban az időben:
Az (Emmauszból visszatért) tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel (Jézust) a kenyértöréskor.
Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük (Jézus), és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle.
Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat.
Majd így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”
Ezek az evangélium igéi.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK a húsvéti idő köznapjaira I.
Pap: Testvéreim! Kérjük mennyei Atyánkat, hogy a húsvéti szent időben mi is találkozhassunk feltámadt Urunkkal!
Lektor: 1. Hogy Egyházad mindig és mindenütt hívő lélekkel ünnepelje az Úr feltámadásának győzelmét!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Hogy az Egyház pásztorai az apostolok lelkesedésével tanúskodjanak az Úr feltámadásáról!
Hívek: Kérünk téged...
3. Hogy a keresztények életükkel tegyenek tanúságot a feltámadt Krisztusba vetett hitükről!
Hívek: Kérünk téged...
4. Hogy mindnyájan az odaföntvalókat keressük, ahol a feltámadt Krisztus él a te dicsőségedben!
Hívek: Kérünk téged...
5. Hogy elhunyt testvéreink részesüljenek a boldog feltámadásban az utolsó napon!
Hívek: Kérünk téged...
Pap: Jóságos mennyei Atyánk, újjászülettünk egyszülött Fiad halálában és feltámadásában. Tekints ránk kegyelmesen és engedd, hogy második eljövetelének dicsőségében is részesülhessünk, Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

fehér Mise: saját. Dicsőség, szekvencia tetszés szerint, I. húsvéti pref. (Hitvallás nincs)
Az I. Eucharisztikus imában húsvéti betétek.
A IV. Eucharisztikus ima nem mondható, sem a különleges alkalmakra valók.
Olv.: ApCsel 4,1-12; Jn 21,1-14

SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Senki másban nincs üdvösség, csak Jézusban
Péter és János apostol a béna meggyógyítása után még beszéltek a néphez, amikor a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok odamentek hozzájuk. Rossz néven vették, hogy tanítják a népet, és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást.
Letartóztatták tehát Pétert és Jánost. Mivel azonban már esteledett, másnapig őrizetben tartották őket. Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek; úgyhogy a férfi hívők száma elérte az ötezret.
Másnap összegyűltek Jeruzsálem elöljárói, a vének és az írástudók, Annás főpap, Kaifás, János és Sándor meg mind, akik a főpapi nemzetségből valók voltak. Előállították a két apostolt, és vallatóra fogták őket: „Miféle hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ezt?”
Akkor Péter a Szentlélekkel eltelve így válaszolt: „Népünk elöljárói és ti, vének, halljátok! Ti most magatok elé idéztek minket, mert egy nyomorék emberrel jót tettünk. Kérdőre vontok, kinek a nevében gyógyítottuk meg. Hát tudjátok meg mindnyájan, ti és az egész választott nép, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból Az ő segítségével áll itt ez az ember egészségesen. Ő az a kő, amelyet ti, az építők, elvetettetek, de mégis szegletkővé lett. Nincsen üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt, amelyben az emberek üdvözülhetnének.”
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (117,1-2 és 4.22-24.25-27a - 6. tónus.)
Válasz: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad. 1. vers. Vagy; Alleluja, 6. szám.
Előénekes: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad.
Mondja Izrael háza, hogy jó az Isten, * mivel irgalma örökké megmarad.
Mondja Áron papi háza is, * mivel irgalma örökké megmarad.
Hívek: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad. Vagy: Alleluja.
E: A kő, amelyet az építők félredobtak, * íme, az vált szegletkővé.
Mindezt az Úr vitte végbe, * csodálatra méltó a mi szemünkben.
Ezt a napot az Úristen adta, * örvendjünk és vigadjunk rajta.
H: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad. Vagy: Alleluja.
E: Uram, szabadíts meg engem, * ó, Uram, adj nekünk bőséget.
Áldott, aki jön az Úr nevében, † az Úr házából megáldunk titeket, * Isten az Úr, ő ragyog felettünk.
H: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad. Vagy: Alleluja.

SZEKVENCIA tetszés szerint, lásd a 673, oldalon.

ALLELUJA
Alleluja. 5. szám.
Ezt a napot az Úristen adta. * Ujjongjunk és vigadjunk rajta! (Zsolt 117,24 - 5. tónus.)
Alleluja.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Jézus harmadszor jelenik meg tanítványainak: kenyérrel és hallal vendégeli meg őket. 
Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az.
Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták kihúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe.
A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire.
Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.
Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is.
Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak.
Ezek az evangélium igéi.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK a húsvéti idő köznapjaira I.
Pap: Testvéreim! Kérjük mennyei Atyánkat, hogy a húsvéti szent időben mi is találkozhassunk feltámadt Urunkkal!
Lektor: 1. Hogy Egyházad mindig és mindenütt hívő lélekkel ünnepelje az Úr feltámadásának győzelmét!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Hogy az Egyház pásztorai az apostolok lelkesedésével tanúskodjanak az Úr feltámadásáról!
Hívek: Kérünk téged...
3. Hogy a keresztények életükkel tegyenek tanúságot a feltámadt Krisztusba vetett hitükről!
Hívek: Kérünk téged...
4. Hogy mindnyájan az odaföntvalókat keressük, ahol a feltámadt Krisztus él a te dicsőségedben!
Hívek: Kérünk téged...
5. Hogy elhunyt testvéreink részesüljenek a boldog feltámadásban az utolsó napon!
Hívek: Kérünk téged...
Pap: Jóságos mennyei Atyánk, újjászülettünk egyszülött Fiad halálában és feltámadásában. Tekints ránk kegyelmesen és engedd, hogy második eljövetelének dicsőségében is részesülhessünk, Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

fehér Mise: saját. Dicsőség, szekvencia tetszés szerint, I. húsvéti pref. (Hitvallás nincs)
Az I. Eucharisztikus imában húsvéti betétek.
A IV. Eucharisztikus ima nem mondható, sem a különleges alkalmakra valók.
Olv.: ApCsel 4,13-21; Mk 16,9-15
Elmarad: Szent Szaniszló püspök és vértanú — E

SZENTLECKE az Apostolok Cselekedeteiből
Az apostolok nem hallgathatnak arról amit láttak és hallottak. 
Amikor a jeruzsálemi főtanácsban látták Péter és János bátorságát, és amikor megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, meglepődtek. Fölismerték bennük Jézus tanítványait, ráadásul a meggyógyult ember is ott állt, és így nem tudtak mit mondani.
Kiküldték tehát őket a gyűlésteremből, és egymás között tanakodtak: „Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel, hiszen egész Jeruzsálem tudja, és nem is tagadhatjuk, hogy nyilvánvalóan csoda történt általuk? De, hogy a dolognak tovább ne terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy senkinek se említsék többé az ő nevét.” Ezzel behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.
Péter és János azonban így válaszolt: „Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre! Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.”
Erre újra megfenyegették, majd a népre való tekintettel szabadon bocsátották őket, mert semmi jogcímet sem találtak megbüntetésükre.
Mindenki dicsőítette Istent a történtek miatt.
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (117,1.14-15.16ab.18.19-21 - 6. tónus.)
Válasz: Hálát adok neked, Istenem, * mert meghallgattál engem. Vö. 21a. vers. 
Vagy: Alleluja. 6. szám.
Előénekes: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad.
Az Úr erősségem és dicsőségem, * ő lett az én szabadítóm. Az igazak sátra * örömujjongástői és énektől hangos.
Hívek: Hálát adok neked, Istenem, * mert meghallgattál engem. Vagy: Alleluja.
E: Az Úr jobb keze erősnek bizonyult, * az Úrnak jobbja fölemelt engem.
Megfenyített az Úr és megpróbált, * de nem adott halálra engem.
H: Hálát adok neked, Istenem, * mert meghallgattál engem. Vagy: Alleluja.
E: Nyissátok meg nekem az igazság kapuit, * hadd menjek be, hogy az Úrnak hálát adjak.
Ez az Úr kapuja, * de csak az igazak lépnek be rajta. Hálát adok neked, mert meghallgattál engem, * és te lettél szabadítóm.
H: Hálát adok neked, Istenem, * mert meghallgattál engem. Vagy: Alleluja.

SZEKVENCIA tetszés szerint, lásd a 673. oldalon.

ALLELUJA
Alleluja, 5, szám.
Ezt a napot az Úristen adta. * Ujjongjunk és vigadjunk rajta! (Zsolt 117,24 - 5. tónus.)
Alleluja.

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Jézus megbízatást ad apostolainak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” 
Miután Húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből (annak idején) hét ördögöt űzött ki.
Magdolna elment, és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta öt, nem hitték el neki.
Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a többiekkel, de ők nekik sem hittek.
Végül megjelent Jézus a tizenegy (apostolnak), amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”
Ezek az evangélium igéi.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
A húsvéti idő köznapjaira I.
Pap: Testvéreim! Kérjük mennyei Atyánkat, hogy a húsvéti szent időben mi is találkozhassunk feltámadt Urunkkal!
Lektor: 1. Hogy Egyházad mindig és mindenütt hívő lélekkel ünnepelje az Úr feltámadásának győzelmét!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Hogy az Egyház pásztorai az apostolok lelkesedésével tanúskodjanak az Úr feltámadásáról!
Hívek: Kérünk téged...
3. Hogy a keresztények életükkel tegyenek tanúságot a feltámadt Krisztusba vetett hitükről!
Hívek: Kérünk téged...
4. Hogy mindnyájan az odaföntvalókat keressük, ahol a feltámadt Krisztus él a te dicsőségedben!
Hívek: Kérünk téged...
5. Hogy elhunyt testvéreink részesüljenek a boldog feltámadásban az utolsó napon!
Hívek: Kérünk téged...
Pap: Jóságos mennyei Atyánk, újjászülettünk egyszülött Fiad halálában és feltámadásában. Tekints ránk kegyelmesen és engedd, hogy második eljövetelének dicsőségében is részesülhessünk, Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

Az isteni Irgalmasság vasárnapja

Liturgia: 
fehér † Mise: saját. Dicsőség, szekvencia tetszés szerint, Hitvallás, I. húsvéti pref. Az I. Eucharisztikus imában húsvéti betétek. A IV. Eucharisztikus ima nem mondható, sem a különleges alkalmakra valók.
Olv.: ApCsel 2,42-47; 1Pét 1,3-9; Jn 20,19-31

Kezdőének:
Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy tőle felnőjetek az üdvösségre, alleluja. (1Pét 2,2)
vagy
Örüljetek dicsőségteknek, adjatok hálát Istennek, aki meghívott titeket a mennyek országába, alleluja. (4Ezdr 2,36-37)

Könyörgés:
Örökké irgalmas Istenünk, te lángra lobbantod a neked szentelt nép hitét, amikor évről évre visszatér Húsvét ünnepe. Növeld kegyelmedet, amelyet megadtál nekünk. Add, hogy méltóképpen megértsük, milyen csodálatos, hogy megtisztultunk a keresztvíz által, újjászülettünk a Szentlélekből, és elnyertük a megváltást Krisztus vére árán. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből
A hívek mind összetartottak, és közös volt mindenük.
A jeruzsálemi hívek állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. Szent félelem töltött el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda történt és sok jel adatott. A hívek mind összetartottak, és közös volt mindenük. Birtokaikat eladták, és az árát szétosztották azok között, akik szükséget szenvedtek. Mindennap összegyűltek a templomban egy szívvel- lélekkel. A kenyeret házaknál törték meg. Örömmel és tiszta szívvel vették magukhoz az ételt. Dicsőítették Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként vezetett hozzájuk olyanokat, akik hagyták, hogy megmentsék őket.
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 117,2-4.13-15.22-24)
Válasz: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad. (6. tónus)
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. Vö. 6. szám.
Előénekes: Mondja Izrael háza, hogy jó az Isten, * mivel irgalma örökké megmarad.
Mondja Áron papi háza is, * mivel irgalma örökké megmarad.
Mondják, akik félik az Urat, * mivel irgalma örökké megmarad.
Hívek: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Nekem jöttek, ütlegeltek, hogy elessem, * de az Úr megsegített.
Az Úr erősségem és dicsőségem, * ő lett az én szabadítóm.
Az igazak sátra * örömujjongástól és énektől hangos.
H: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: A kő, amelyet az építők félredobtak, * íme, az vált szegletkővé.
Mindezt az Úr vitte végbe, * csodálatra méltó a mi szemünkben.
Ezt a napot az Úristen adta: * örvendjünk és vigadjunk rajta.
H: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.

SZENTLECKE Szent Péter apostol első leveléből 
Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása élő reményre teremtett újjá bennünket.
Testvéreim!
Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, élő reményre teremtett újjá bennünket, hogy a mennyben romolhatatlan, szeplőtelen és el nem hervadó örökség várjon rátok. Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben megnyilvánuljon.
Örüljetek tehát, akkor is ha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy kipróbált hitetek, mely értékesebb a tűzpróbát kiállott veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre. Mivel szeretitek Krisztust, bár nem láttátok, és hisztek benne, noha nem találkoztatok vele, amikor eléritek hitetek célját, lelketek üdvösségét, – a megdicsőültek kimondhatatlan örömével fogtok ujjongani.
Ez az Isten igéje.

Mondható a Szekvencia is, lásd 180.

ALLELUJA
Jézus mondja: † „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. * Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.” (Jn 20,29 – 5. tónus.)

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Nyolc nap múlva eljött Jézus.
Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Ezek az evangélium igéi.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Imádkozzunk, testvéreim, mennyei Atyánkhoz, aki Egyháza által hív bennünket az élő hit boldogságára!
Lektor: 1. Add meg, Urunk, Szentatyánknak, a püspököknek és a papoknak a rendíthetetlen hit kegyelmét!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Add meg, Urunk, az egész világnak az élő hit ajándékát!
Hívek: Kérünk téged . . .
3. Erősíts meg mindnyájunkat, hogy hitünkben soha meg ne inogjunk!
Hívek: Kérünk téged . . .
4. Vezesd vissza, Urunk, a hit útjára mindazokat, akik elpártoltak tőled!
Hívek: Kérünk téged . . .
5. Adj hitből fakadó állhatatosságot a betegeknek és a szomorkodóknak!
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: Mennyei Atyánk! Te megerősítetted hitében a kételkedő Tamás apostolt, midőn szent Fiad testét érintette. Add meg nekünk is, hogy Jézus testét és vérét magunkhoz véve, a megtapasztalás boldogságát élvezzük! Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

Felajánló könyörgés:
Urunk, Istenünk, fogadd kegyesen néped áldozati adományait, hogy neved megvallásában és a keresztségben újjászületve eljussunk az örök boldogságra. Krisztus, a mi Urunk által.

HÚSVÉTI PREFÁCIÓ I.
Húsvét szent titka
A következő prefációt a húsvéti időben mondjuk.

Az Úr legyen veletek.
H.: És a te lelkeddel.
Emeljük föl szívünket.
H.: Fölemeltük az Úrhoz.
Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek.
H.: Méltó és igazságos.
(Mert) Valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy minden időben magasztaljunk, Urunk, téged, de különösen ezen a szent ünnepen, – midőn áldozattá lett értünk Krisztus, a Húsvéti Bárány.
Mert ő az igazi Bárány, aki elvette a világ bűneit, – halálunkat halálával megtörte, és feltámadásával új életet szerzett nékünk.
A húsvéti öröm ezért kiárad az egész földre, a nagyvilág örvendezve ujjong, a mennyei erők és a hatalmas angyalok, – (a te) dicsőséged himnuszát zengik, és vég nélkül mondják (éneklik):

Áldozás utáni könyörgés:
Kérünk, mindenható Istenünk, hogy a magunkhoz vett húsvéti szentség ereje szüntelenül megmaradjon lelkünkben. Krisztus, a mi Urunk által.

fehér † MISE: húsvét III. vasárnapjáról: saját, Dicsőség, Hitvallás, húsvéti pref.
Olv.: ApCsel 2,14.22–33; 1Pét 1,17–21; Lk 24,13–35

Kezdőének:
Ujjongj az Úrnak, földkerekség, nevének fönségéről énekelj, zengj néki dicsőítő éneket, alleluja.

Könyörgés:
Istenünk, te úgy akartad, hogy néped szüntelenül vigadozzék, mert visszaadtad lelke fiatalságát. Engedd, hogy akik most a fogadott fiúság dicsőségének örvendeznek, a biztos remény örömével várják a feltámadás napját. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

OLVASMÁNY Az Apostolok Cselekedeteiből
Lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa.
Pünkösd napján Péter a tizenegy kíséretében előlépett, és hangos szóval így beszélt:
„Zsidó férfiak és Jeruzsálem egész népe! Figyeljetek és hallgassátok meg szavamat! Izraelita férfiak, fontoljátok meg e dolgokat!
A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek, amikor, mint tudjátok, általa hatalmas csodákat és jeleket vitt végbe köztetek. Ezt az embert ti az Isten előre elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítettétek, majd megöltétek. Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta őt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, hiszen Dávid így jövendölt róla:
Szemem előtt az Úr mindenkoron, ő áll jobbomon, meg nem inoghatok. Örvend a szívem, az ajkam énekel, és testem is békében nyugszik el. Lelkemet a holtak honában nem hagyod, hogy Szented romlást lásson, nem akarod. Az élet útját mutatod meg nekem, színed előtt örülni gyönyörűségem.”
Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR
Válasz: Az élet útját * mutatod, Uram, nékem. (1 D². tónus.)  
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
Előénekes: Istenem, oltalmazz engem, mert benned bíztam! * Azt mondom Uramnak: „Istenem te vagy nékem.”
Isten az én osztályrészem és sorsom kelyhe: * örökségemet tőle várom.
Hívek: Az élet útját * mutatod, Uram, nékem.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Áldom az Urat, mert tanácsot adott nekem, * éjjel-nappal erre tanít szívem mélye.
Mindenkor Istent tartom szemem előtt; * jobbomon ő áll, semmitől sem félek.
H: Az élet útját * mutatod, Uram, nékem.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Örvend a szívem, és dalt zeng a lelkem, * sőt testem is megnyugszik bízva.
Mert nem hagyod lelkem az alvilág mélyén, * és testemnek romlás nem árthat.
H: Az élet útját * mutatod, Uram, nékem.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Megmutatod nekem az élet útját, * és a végtelen boldogságot, midőn szent orcád látom.
Gyönyörűségre hívtál engem, * jobbod mellett szünet nélkül.
H Az élet útját * mutatod, Uram, nékem.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.

SZENTLECKE Szent Péter apostol első leveléből
Krisztusnak, a szeplőtelen báránynak drága vére váltott meg titeket.
Szeretteim!
Szent félelemmel éljetek földi zarándoklástok idején, ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítélkezik kinek-kinek tettei szerint.
Hiszen tudjátok jól, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon váltottak meg titeket az atyáitok által rátok hagyott, értéktelen életformától, hanem Krisztusnak, a hibátlan és szeplőtelen báránynak drága vére árán. Őt Isten előre kiválasztotta már a világ teremtése előtt, de csak az utolsó időkben jelent meg, miattatok. Általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és megdicsőítette, hogy higgyetek és reméljetek Istenben.
Ez az Isten igéje.

ALLELUJA
Urunk Jézus, tárd fel az Írások értelmét, * hadd lángoljon a szívünk, midőn tanítasz minket! – 6. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Amikor a kenyeret megtörte, felismerték.
Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely ,Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?”
Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?” Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagyhatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok, késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az Írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük.
Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Ezek az evangélium igéi.

EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Pap: Kérjük, testvéreim, mennyei Atyánkat, hogy szent félelemmel éljük földi vándorlásunk idejét, és Krisztussal együtt mi is feltámadjunk!
Lektor: 1. Hogy N. pápa, a püspökök és a papság biztosan vezessék Isten népét az örök haza felé vezető úton!
Hívek: Kérünk téged, hallgass meg minket!
2. Hogy Isten népe mindig felismerje a földi élet útjain köztünk járó Krisztust!
Hívek: Kérünk téged . . .
3. Hogy a népek vezetői a helyes útra irányítsák a rájuk bízottakat!
Hívek: Kérünk téged . . .
4. Hogy tévelygő embertársaink rátaláljanak a feléd vezető útra!
Hívek: Kérünk téged . . .
5. Hogy életünk estéjén Krisztus velünk maradjon, és megadja nekünk a boldogító istenlátás kegyelmét!
Hívek: Kérünk téged . . .
Pap: Mindenható, örök Isten! Te ismered minden lépésünket. Segíts kegyelmeddel, hogy el ne tévedjünk a földi élet zarándokútján, hanem szent Fiad társaságában biztosan eljussunk hozzád. Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Ámen.

Felajánló könyörgés:
Kérünk, Istenünk, fogadd el ezeket az adományokat ujjongó Egyházadtól, amelynek most ilyen nagy örömet okoztál. Add, hogy egykor az örök boldogságot is élvezze. Krisztus, a mi Urunk által.

HÚSVÉTI PREFÁCIÓ Misekönyv 440-444. oldal

Áldozási ének: A évben
A tanítványok felismerték az Úr Jézust a kenyértöréskor, alleluja. (Lk 24,35)

Áldozás utáni könyörgés:
Urunk, Istenünk,tekints jóságosan népedre,és akiket örök életre szóló szentségeiddel megújítottál,azokat juttasd el a megdicsőülő test romolhatatlan feltámadására.Krisztus, a mi Urunk által.