Valtorta Mária látomásai alapján leírt rózsafüzér titkokból
(egyházilag jóváhagyott)
Amikor 1948-ban bemutatták XII. Piusz pápának a látomások alapján írt Jézus életrajzot, ô azt mondotta Corrado Berti teológia tanárnak: ,,Adják ki ezt a mûvet úgy, amint van anélkül, hogy nyilatkoznának rendkívüli vagy kevésbé rendkívüli eredetérôl: Aki elolvassa, majd megérti.” Az Egyház általában nem nyilatkozik az ilyen látomások eredetérôl, s az egyházi jóváhagyás (Imprimatur) is csak arról biztosit, hogy nincs benne hit vagy erkölcs ellenes tanítás. 1966 óta ilyen mûvekre nem szükséges egyházi jóváhagyást kérni, bárki kiadhatja anélkül is.
Nem céljuk az ilyen látomásoknak, hogy szentírásmagyarázati vagy régészeti nehézségeket oldjanak meg, azért változatosak: szinte minden látnok másképpen látja Jézus és Mária életének egyes jeleneteit. A lényegben azonban megegyeznek, és ha kellô lelkülettel olvassuk, mind alkalmas lelkiéletünk elmélyítésére és istenszeretetünk növelésére.
A názáreti házban József az asztalnál ül. Egyik könyökével az asztalon, fejét kezébe hajtva gondolkozik, miközben másik kezével szakállát simogatja.
— Valami gondolat gyötör? — kérdi tőle Mária, — Meg tudlak vigasztalni?
— Te mindig vigaszomra szolgálsz, Mária. De most nagy gondom van… miattad.
— Miattam, József? Ugyan miért?
— Kitettek a zsinagóga ajtajára egy rendeletet. Népszámlálás lesz egész Palesztinában. Mindenkinek oda kell mennie, ahonnan származik. Nekünk Betlehembe kell mennünk…
— Ó! — szakítja félbe Mária, egyik kezét ölére téve.
— Kellemetlenül érint? Fájdalmas. Tudom.
— Nem, József. Nem arról van szó. A Szentírásra gondolok. Ráchelre, Benjámin anyjára és Jákob feleségére, akitől születik majd a Csillag: az Üdvözítő. Ráchelt Betlehemben temették el, s azt mondja az Írás: ,,És te, Betlehem Efrátában, a legkisebb vagy Júda földjén, de tőled származik majd az Uralkodó.” (Vö. Szám 24,17 Ter 35,18-20. 48,7 Mik 5,2.) Az Uralkodó, aki az ígéret szerint Dávid törzséből származik. ő ott fog megszületni…
— Úgy gondolod… úgy gondolod, már itt az ideje? Ó! Mit tegyünk? — József nagyon megijed. Részvéttel néz Máriára.
— Nem tudom, József. Nagyon közel van az idő. De nem tudja az Úr késleltetni, hogy megmentsen téged ettől a gondtól? ő mindent meg tud tenni. Ne félj!
— De az út!… Ki tudja, milyen tömeg lesz! Találunk-e jó szállást? Lesz-e időnk a hazatérésre? És ha… ott kell anyává lenned, mit csinálunk? Nincs ott házunk… Nem ismerünk senkit sem…
— Ne félj! Minden jól megy majd. Isten talál egy menedéket az ellő állatnak. Gondolod, hogy nem talál majd a te Messiásodnak? Bízunk benne, nemde? Mindig bízunk benne. Minél nagyobb a megpróbáltatás, annál inkább bízzunk benne…
***
Mária egy szürke szamár hátán ül, József mellette megy, a gyeplőt tartva. Időnként megkérdezi Máriát, hogy nem fáradt-e, de ő mindig megnyugtatja. Megérkeznek Betlehembe. Hiába keresnek szállást. József nagyon nyugtalan, Mária azonban nyugodt és bátorítja őt. Egy öreg ember ajánlja nekik a város szélén lévő barlangistállót. Megtalálják. József belép:
— Jöjj, Mária. Üres. Nincs itt más, csak egy tehén. József mosolyog.
— Jobb a semminél!…
Bemennek. József meggyújt egy lámpást, és egy szögre akasztja. Hideg van. Mária odamegy a tehénhez, amely kérődzve a földön fekszik és nézi őket. Ráteszi kezét a nyakára, hogy kissé felmelegedjék. A tehén megértően hagyja. József a szénából fekvőhelyet készít Máriának. Megeteti a szamarat. A közeli patakból vizet hoz neki, s megitatja. Tüzet gyújt egy kéménynyílás közelében. Köntösét a bejáratra akasztja ajtóként. József a tüzet élesztgeti, táplálja, s biztatja Máriát, hogy próbáljon aludni. Mária megpróbálja. József néha odanéz, s megnyugszik, amikor látja, hogy mozdulatlan. Mária azonban nem alszik. Egy idő múlva feltérdel, és úgy imádkozik. A hold besüt egy nyíláson, fénye éppen őrá esik. Mária mosolyog, mintha látna, hallana valamit. Testéből mindinkább erősödő fény árad. De minden más is fényleni kezd az istállóban. A fény mintegy fátyolba borítja Máriát. József eleinte nem veszi ezt észre, mert a tűz előtt térdelve, kitárt karral imádkozik, hogy el ne aludjék. Időnként rak egy fadarabot a tűzre. Imádságában elragadtatásba esik, s így nem veszi észre a barlangot elárasztó fényt. A fény annyira erősödik, hogy már bántja a szemet, s benne eltűnik Mária. Mikor a fény ismét alábbhagy, Mária már kezében tartja újszülöttjét. A Kisded rózsaszínű, kövérkés, mozgatja kezét, lábát, gyenge hangot ad ki, mint egy bárányka, aranyos haja alig látszik fején. Mária imádattal nézi, könnyezve és mosolyogva egyúttal, megcsókolja mellén, szíve fölött. A nagy fényre a tehén felébred, nagy zajjal feláll és elbődül, a szamár is felemeli fejét és ordít egyet. Mintha az állatvilág nevében üdvözölnék Teremtőjüket! József is magához tér elragadtatásából, s kezével eltakarja szemét, hogy megvédje a nagy fénytől. A tehéntől nem látja Máriát, de hallja hívását:
— József, gyere ide! Odasiet. Amikor meglátja, megáll, és a tisztelettől térdreesik. De Mária erősködik:
— Gyere, József! Jöjj, hogy Jézust felajánljuk az Atyának!
Mária, Gyermekét felemelve tartva mondja:
— Íme itt vagyok! Istenem, helyette mondom ezeket a szavakat. Íme, itt vagyok, hogy megtegyem akaratodat. És vele együtt én, Mária, és József, az én jegyesem. Íme a te szolgáid, Uram. Történjék velünk minden órában és minden eseményben a te akaratod, a te dicsőségedre és szeretetedért.
Utána Mária lehajol a térdeplő Józsefhez, s azt mondja:
— Vedd át, József! — és odanyújtja neki a Kisdedet.
— Én? Nekem? Ó, nem! Nem vagyok rá méltó!
Mária mosolyogva erősíti:
— Te nagyon is méltó vagy. Senki sem méltóbb nálad, ezért választott ki téged a Magasságbeli. Vedd át, József, és tartsd, amíg én megkeresem a pólyákat.
József erre átveszi a Kisdedet, és könnyezve mondja:
— Ó! Uram! Istenem! — és megcsókolja lábacskáját. Érzi, hogy az hideg, azért leül, s betakarja a Kisdedet ruhájával. Mária már előkereste a pólyákat, odamegy a tűzhöz és megmelegíti. Beburkolja Gyermekét, majd megkérdi:
— Hová tegyük most?
József azt ajánlja, hogy tegyék a jászolba, és elő is készíti azt. Mária felajánlja köpenyét, hogy azzal béleljék ki, mert az meleg és puha. József aggódik, hogy Mária fázni fog, de ő kijelenti:
— Nem hiába fogok fázni. Fő, hogy ő ne szenvedjen tovább!
Elkészül a Kisded első ágya, Mária beleteszi, s betakarja köpenyének szélével. Utána Józseffel együtt Jézus fölé hajol, és úgy nézi csendesen alvó Gyermekét.
***
A holdvilágos éjszakában egy pásztor szokatlan fényre figyel fel. Oly erős, hogy kezével védenie kell tőle a szemét. Minden csendes. Kihívja pásztortársait az épületből, ahol tartózkodnak. Vannak köztük serdülők és öregek is. A legfiatalabb, egy 12 éves fiú félelmében sírni kezd.
— Mit félsz, te buta? — mondja neki a legöregebb. — Nem látod, hogy a levegő nyugodt? Sose láttad még a holdat?…
A pásztorfiú látja meg először a fényben az angyalt:
— Egy… egy angyal! — kiáltja — Íme, leszáll, közeledik! Le! Térdre az Isten angyala előtt!
A pásztorok arcra borulnak, s most ők félnek, minél idősebbek, annál inkább. Csak a fiatalok nézik térdenállva a közelgő angyalt, aki a levegőben lebegve szárnyával megáll előttük: A belőle áradó fény megvilágítja az egész környéket.
— Ne féljetek! Nem szerencsétlenséget hozok. Nagy örömöt hirdetek Izrael népének és a föld minden népének. Dávid városában ma született az Üdvözítő, aki a Krisztus, az Úr. Amikor az utolsó szavakat kiejti; még nagyobb fényben ragyog az angyal. Folytatja üzenetét:
— Ezekről a jelekről ismeritek fel: egy szegény istállóban, Betlehem mögött, találtok egy pólyába burkolt kisdedet az állatok jászolában, mert a Messiás számára nem volt fedél Dávid városában.
E szavakat az angyal komolyan, sőt szomorúan ejti ki. Erre újabb angyalok jönnek az égből, örvendezve szállnak a földre, Glóriát énekelve. A nagy fényre felébrednek a madarak, s énekükkel csatlakoznak az angyalokéhoz. Végül az angyalok visszatérnek az égbe, s a pásztorok magukra maradnak. Elhatározzák, hogy felkeresik a Kisdedet, és ajándékot visznek neki. Amikor odaérnek a barlanghoz, nem mernek bemenni. A legfiatalabbat, Lévit küldik előre, mert ő látta meg először az angyalt. Beszélgetésükre József kijön, s behívja mindnyájukat. Mária mosolyogva üdvözli őket, s a Gyermek boldogan néz rájuk. A pásztorok néhány szóval átadják ajándékaikat, köztük egy puha báránybőrt, amit saját születendő gyermeke számára készített az egyik pásztor. Mária mindjárt beburkolja vele a Kisdedet. Az egyik pásztor megígéri, hogy uránál szállást fog keresni a Szentcsaládnak. A búcsúzásnál a pásztorok megmondják nevüket: Illés, Lévi, Sámuel, Jónás, Izsák, Tóbiás, Jonatán, Dániel, Simeon, János, József, Benjámin.