Hetedik stáció – Jézus hatalmat ad tanítványainak a bűnök bocsánatára

A bűnbocsánat pünkösdi eseménye

Méltó a Bárány, akit megöltek,
hogy övé legyen a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

„Rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: »Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, annak bűnei megmaradnak.«” (vö. Jn 20,21-23)

Az ember akár letagadja – más vagy önmaga előtt is –, akár bevallja: legnagyobb, és saját erejéből megoldhatatlan kínja a bűn. Nemcsak a másoké, hanem leginkább a magáé. Minden ideológia, filozófia magyarázatot próbál adni a bűnre. Vannak irányzatok, amelyek úgy intézik el a kérdést, hogy egyszerűen tagadják a bűn létét: vannak vétségek, de csak a fennálló társadalmi rend ellen, mert nincs Isten, aki ellen vétkezni lehetne. Ez a végzetes és vészes felfogás uralta a materializmus ideológiáját is. Majdnem ugyanez a felfogás kapott ma új címkét az erkölcsi liberalizmusban. Mindkét irányzat – és az összes többi is – megváltatlanul hagyja az embert, a lelkileg intelligensebbeket őrületbe kergetve, mert amikor egyedül marad az ember, lelkiismerete megszólal, és vádolja őt. A lelkiismeret valakinek a hangja. A rosszul művelt pszichológia – illetékességi körét túllépve – tévesen azt állítja a lelkiismeretről, hogy az csak egy belénk nevelt „felettes én”, mely szüleink, nevelőink elvárásait szajkózza egy életen át. Mindez üres szócséplés azzal a megrendítő tapasztalattal szemben, hogy egy „Isten nélküli értékrenddel” betáplált emberben egyszer csak megszólal egy titokzatos hang, és mindazt bűnnek minősíti, amit sem nevelői, sem ő nem tartottak annak.

Az emberiség Ádám bűne óta bujkál Isten elől. Tudattalanul is tudja az ember, hogy senki sem bocsáthatja meg a bűnöket, egyedül az Isten. De ő láthatatlan. Onnét tudjuk, hogy megbocsátott, hogy elküldte szent Fiát, Jézus Krisztust, akinek van hatalma a bűnök megbocsátására. Ez az ő egyedüli, senki által nem bitorolható útja az ember lelkéhez. Az apostolok, látva a föltámadt Jézust, megsejtik, hogy ő egészen az Istené. Nem csupán emberi teste van, hanem örökkévaló Isten, az élő Isten Fia, aki éppen föltámadásával bizonyította, hogy Isten bocsánatát hozza az embernek. Mi nagyobb dolog: azt mondani, bűneid meg vannak bocsátva, vagy dicsőséges testben föltámadni? Mindkettő csak Istennek lehetséges. Jézus bűnöket bocsátott meg, amikor a földön járt, s hogy ehhez joga volt, most láthatják az apostolok. Jézus föltámadt teste az emberi test új, örökkévalósult formája.

„Megmutatta nekik kezét és oldalát.” Láthatták: nem szellem. Most megbizonyosodhattak arról, hogy minden meghalt és elporladt emberi testnek van jövője a názáreti Jézusban. Ez a föltámasztás ugyanolyan méretű isteni tett, mint a bűnök megbocsátása. Ha Jézusnak minden test fölött van hatalma, mert halálával legyőzte a halált, akkor a bűn fölött is van, mert az általunk ismert halál a bűn következménye. Most döbbennek rá az apostolok, hogy Jézus imádságát, amelyet a bűnök bocsánatáért mondott a kereszten, meghallgatta az Atya. Az is most lett nyilvánvaló, hogy Jézus halálának igazi áldozati értelme van, amelyről az utolsó vacsorán hallottak: vére kiontatik a bűnök bocsánatára (minden ember minden bűnének

bocsánatára), tehát nincs többé válaszfal Isten és ember között, ha az ember elfogadja a bocsánatot, ha megtér.

Bizonyos szempontból ez a húsvéti stáció a legmélyebb találkozás Isten és a bűnös ember között. Egyetemes küldetést kapnak az apostolok a bűnök megbocsátására. Erre adja nekik a Szentlelket, Isten szeretetének és irgalmának Lelkét. Már itt felvázolódik a tizennegyedik stáció pünkösdi lángörvénye, amikor látható módon árasztja ki Jézus az Atya és az ő Lelkét az apostolok testületére, az Egyházra, és az apostolok először valósítják meg hatalmas sikerrel e stációnál kapott küldetésüket. Bűnbánatra szólítják fel a szíven talált tömeget. És gyakorolják a bűnök alóli feloldozást a keresztség szentségének kiszolgáltatása által. Ma is ez az Egyház hatalmas sikere, ha láthatatlan is. És ez a jövője: van hatalma a bűnbánónak kiosztani a Jézus vérén szerzett bűnbocsánatot. A feloldozás az egyik legmélyebb találkozás a föltámadt Krisztussal.

Aki föltámasztotta Jézust a halálból,
a mi halandó testünket is életre kelti egykor, bennünk lakó Lelke által.

KÖVETKEZŐ -»

Előző cikk

Hatodik stáció – Jézus megjelenik a tizenegy apostolnak

Következő cikk

Nyolcadik stáció – A föltámadt Jézus megjelenik Tamásnak

2017. január 22.

A bűnbocsánat pünkösdi eseménye

Hatodik stáció – Jézus megjelenik a tizenegy apostolnak

Nyolcadik stáció – A föltámadt Jézus megjelenik Tamásnak

Címkék