- Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
- Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Jézusnak még ahhoz is van ereje, hogy miközben viszi saját keresztjét, odaforduljon másokhoz.
Nekem van-e erőm ahhoz, hogy észrevegyem a körülöttem lévők problémáját, miközben keresztemet hordozom? Tudok-e feléjük fordulni?
Vagy én is a siránkozók közé tartozom? Nincs szeretet az életemben, csak várok rá? Mi lenne, ha várakozás helyett én lépnék oda elsőnek valakihez?
Esetleg fordítva történik: mások dolgával foglalkozom, közben pedig a saját életem esik szét?
Mindig az az első szolgálati hely, ahová az Úr helyezett engem. Család, rokonság, szomszédság, iskola, munkahely……. Ezek közül lehet, hogy némelyik nem tetszik vagy kényelmetlen nekem.
De ha Jézust akarom követni, akkor nem válogathatok abban, hogy hol és mikor szeretném csinálni a Krisztus-követést, hanem ott kell megtennem, azokkal, akikkel egybekapcsolt, akár vér szerint, akár lélek szerint.
Milyen szép emberi vágy, amikor Istenért nagy, fennkölt, szép és fontos dolgokat szeretnénk művelni. Mégis az Úr azt szeretné, hogy előbb kicsiben boldoguljunk a magunkéval. Előbb a ránk bízottakat kell szeretni tudni, előbb a saját életünket kell rendbe tenni. Mielőtt a világot szeretném megmenteni, vagy másoknak prédikálni kezdenék, a saját lelkemet kell megtisztítani.
Hiszen hogyan közvetíthetnék tisztaságot akkor, ha én magam nem vagyok az?
Hogyan prédikálhatnék a szeretetről, ha én magam egyszer sem égtem el benne másokért?
„Menj vissza, add el amid van, és kövess engem“ – mondta Jézus a gazdag ifjúnak.
Menj vissza, tedd rendbe a saját életed, a saját kapcsolataidat, a saját lelked.
Hogyan is bízhatna rám Jézus mást addig, amíg a magaméval nem boldogulok?
- Könyörülj rajtunk, Uram!
- Könyörülj rajtunk!
