- Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
- Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Jézus találkozik a síró asszonyokkal. Még van ereje ahhoz, hogy odaforduljon másokhoz.
Nekem van-e erőm ahhoz, hogy észrevegyem a körülöttem lévők problémáját, miközben keresztemet hordozom? Tudok-e feléjük fordulni?
Vagy én is a siránkozók közé tartozom? Esetleg siratom másnak a baját, közben pedig a saját életem esik szét?
Mindig az az első szolgálati hely, ahová az Úr helyezett engem. Család, rokonság, szomszédság, munkahely. Ezek közül lehet, hogy valamelyik nem tetszik vagy kényelmetlen nekem. De ha Jézust akarom követni, akkor nem válogathatok abban, hogy hol és mikor szeretném csinálni a Krisztus-követést, hanem ott kell megtennem, azokkal, akikkel egybekapcsolt, akár vér szerint, akár más egyéb szerint.
Lehet, hogy vágyak születnek bennem, hogy valaki idegennek segítsek, vagy megkísért a gőg, hogy a világot akarjam megmenteni. Erőt is érzek hozzá.
Mégis, hiába szeretnénk nagy, fennkölt, szép és fontos dolgokat művelni, előbb a magunkéval kell boldogulni. Előbb a ránk bízottakat kell szeretni tudni, előbb a saját életünket kell rendbetenni, előbb saját lelkünket kell megtisztítani.
Hiszen hogyan közvetíthetnék tisztaságot akkor, ha én magam nem vagyok az? Hogyan prédikálhatnék a szeretetről, ha én magam még nem égtem el benne másokért?
„Menj vissza, add el amid van, és kövess engem“ – mondta Jézus a gazdag ifjúnak.
Elsőként tegyem rendbe a saját életem, a saját kapcsolataimat, a saját lelki életem.
Hiszen hogyan bízzon rám Jézus másokat addig, amíg a magaméval sem boldogulok?
- Könyörülj rajtunk, Uram!
- Könyörülj rajtunk!
