- Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
- Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Még van ereje ahhoz, hogy odaforduljon másokhoz.
Nekem van-e erőm ahhoz, hogy észrevegyem a körülöttem lévők problémáját, miközben keresztemet hordozom? Tudok-e feléjük fordulni?
Vagy én is a siránkozók közé tartozom? Esetleg kiemelt figyelemmel kísérem másoknak a baját, közben pedig a saját életem esik szét?
Lehet, hogy szeretnék nagy, fennkölt, szép és fontos dolgokat művelni. De hogyan bízhatná rám Jézus mások életét addig, amíg a magaméval nem boldogulok?
Mindig az az első szolgálati hely, ahová az Úr helyezett engem. Család, rokonság, szomszédság, iskola, munkahely. Ezek közül lehet, hogy valamelyik nem tetszik vagy kényelmetlen nekem. De ha Jézust akarom követni, akkor nem válogathatok abban, hogy hol és mikor szeretném folytatni a Krisztus-követést, hanem ott kell megtennem, azokkal, akikkel Ő egybekapcsolt, akár vér szerint, akár más egyéb szerint.
Lehet, hogy megtartom a parancsokat, tökéletesen követek minden liturgiát, de vajon észreveszem-e a mellettem szenvedőt? Meglátom-e őt és ha meglátom, vajon megállok-e mellette, vagy tovább megyek a „nincs közöm hozzá“ , “most épp nem érek rá” megnyugvásával?
„Menj vissza, add el amid van, és kövess engem“ (Mt 19,21) – mondta Jézus a gazdag ifjúnak.
Menj vissza, tedd rendbe a saját életed, a saját kapcsolataidat, a saját lelked, csak azután példálózz másoknak – mondhatta volna.
Hisz hogyan közvetíthetnék tisztaságot akkor, ha én magam nem vagyok az? Hogyan beszélhetnék a szeretetről, ha én magam még nem égtem el benne másokért?
- Könyörülj rajtunk, Uram!
- Könyörülj rajtunk!
