-Mi az, hogy hivatás? -kérdezte a fiú.
-Hm. Mi az elmondani a vaknak, hogy milyen a szivárvány? Hogyan lehet a sükettel megértetni mi a zene? Miképp magyarázod meg a némának a dal örömét? -morogta válaszképp az öreg.
-De atyám, én nem vagyok vak, se süket. Beszélni is tudok, mint hallod. Mond hát el nekem mi a hivatás! -erősködött tovább a fiú.
-Felesleges, úgysem értenéd meg. Különben is, ez nem való mindenkinek.
-Meglátod én meg fogom érteni! Főleg ha úgy mondod, hogy megértsem! – bíztatta a fiú.
-Na jó. Hát akkor halld. A hivatás olyan mint egy álom, a hivatás harc, a hivatás olyan mint egy tengeri utazás, a hivatás szerelem, a hivatás csapatjáték, a hivatás kereszt, a hivatás a Szív titka. -sorolta lassan, elgondolkodva az öreg. – Most már érted?
-Tényleg nem értem.
-Ugye megmondtam. Na figyelj. A hivatás először olyan mint egy álom. Bele, beleéled magad. Fantáziálsz: ‘mi lenne ha én is az Evangélium hirdetője lennék, el tudnám magam képzelni akár így is.’ Szemezel a gondolattal. Valami vonz benne, valamiért érdekes, de aztán felébredsz, és örülsz hogy csak álom volt. ‘Jó nekem itt, maradok a terveimnél’ Ráébredsz ugyanis, hogy mi lenne az álom ára. Na de azt már nem.
Aztán a hivatás olyan mint a harc. Már sejted, hogy szólítottak, de küzdesz ellene. A dolog kellemetlen kezd lenni ugyanis az álom visszatér. Nem tudod kiverni a fejedből. Megpróbálod kimagyarázni: ‘Nem ezt nem is kell úgy érteni. Szükség van jó családapákra. Szükség van jó tudósokra és én pont ilyen akarok lenni.’ Millió érved van. De mégsem hagy békén a gondolat. Ha kicsit elcsendesülsz újra előkerül. Próbálsz menekülni előle. Viaskodol az Úrral. ‘Miért pont én? Keress mást! Vannak jobbak nálam. Hagyjál békén!’ Megmagyarázod Istennek, hogy szereted, csak ‘pont ezt’ ne kérje tőled. Aztán alkudozol. ‘Na jó Uram, jó leszek, szuper keresztény csak könyörgök akard végre amit én akarok, és ne zaklass már!’ Ha ekkor elég kitartó vagy, akkor elkergetheted, legyőzheted. Ő nem fogja rád törni az ajtót, egy idő után nem kopog nálad többet. Mehetsz a saját fejed után a remélt boldogság felé és egy napon megszűnik a hívás.
De lehet másképp is. Lassan kinyílik a szíved és egyre több helyet engedsz a hívásnak. Érzed, hogy ebben öröm van, jó lenne követni, boldogságot tapasztalsz ilyenkor. Máskor meg sötétség tölti el a szívedet. Félelmek gyötörnek. Hogyan lehetséges ez? Úgy érzed, hogy nem tudsz anélkül élni ami eddig olyan fontos neked. Lemondani a családról, a szakmádról. Na meg mit fognak gondolni a kollégáid, barátaid? Mindenki hülyének fog tartani. A hivatás ilyenkor olyan mint tengeri utazás, napsütés és vihar, hullámhegy és hullámvölgy váltakozva követik egymást.
Aztán a hivatás olyanná válhat mint a szerelem. Felismered, hogy Aki hív az szeret téged, és hívása az irántad való szeretetből fakad. Ő nem tartott vissza magának semmit, a kereszten nincstelen lett éretted. Ő az, aki mindent adott. Amikor ezt megtapasztalod, akkor már nem lázadozol csak csodálkozol. ‘Tényleg engem hívsz?’ Nem érted miért. Tudod, hogy méltatlan vagy a szerelmére. ‘Uram menj el tőlem bűnös ember vagyok’ De ő nem tágít. ‘Jöjj! Te kövess engem. Ne félj! Emberek halászává teszlek.’ És életedben először, még határozatlanul, bizonytalankodva, de igent mondasz. Otthagyod a hálód, a korábbi terveid, szakmád, földi szerelmet és mész a hívó szó után. Új színben látod a világot, és csodálkozol. Szabad vagy, most érzed igazán, hogy szabad vagy, hogy mi az, hogy béke és öröm. Megnyílik a szemed és látod, hogy milyen sok ember szomjazik az Evangéliumra.
Aztán a hivatás olyanná válik mint egy benső motor. Erővé lesz benned amely mozgat. Növekszik benned napról napra és egyre jobban betölt, egyre jobban a tieddé válik. Ami egykor idegen volt most már egészen a sajátod lesz, identitásod része. A hivatás vezet, örömöd forrásává válik, élet lesz benned, és szenvedély. A legszabadabbnak pedig akkor érzed magad amikor a egészen hivatásodnak élsz. A hivatás minden képességedet megmozgatja, egész lényedet szolgálatába állítja. Munkabírásod, fantáziád, értelmed, szíved mind erre összpontosulnak.
Aztán a hivatás olyan mint a foci. Egy csapatjáték részese leszel. Ahol meg kell tanulnod passzolni. Odafigyelni a többiekre, egymásért is küzdeni, mert csak együtt nyerhetjük meg a játékot. Az Ország eljövetelén közösen dolgozunk. Mi együtt játszunk. Testvéred gólja a te gólod is, úgy örülsz mint ha te rúgtad volna. Lesznek nagyszerű csapattársaid, de olyanok is akiket magad nem választanál. De szerencsére nem te vagy a Kapitány. Testvéred gyengesége a te gyengeséged is. Hordozzuk egymást.
Aztán eljöhet az óra amikor a sötétség kísért, amikor a hivatás kereszt lesz. Jeremiással együtt mondod, hogy ‘rászedtél Uram és hagytam hogy rászedj.’ Ilyenkor úgy érzed, hogy semmi nem sikerül, nem látod munkád eredményét. Félreértenek, imád száraz, fűrészpor szerű. Ilyenkor a Mesterrel együtt kiáltod ‘Atyám ha lehet múljék el ez a kehely.’ De az éjszakában a hivatás, mint kicsiny lámpás mutatja az utat, mert emlékszel a hívó szóra. Bízol Benne és mész tovább előre. Nem látsz, mégis hiszel. Ez lesz az út, amely által a Mester formál, alakít és egyre kevésbé magadat keresed már és egyre jobban a hivatásodnak élsz. Búzaszem leszel, mely a földbe hullik, meghal önmagának és így hoz bő termést. Ekkor egészen közel kerülsz a Mesterhez, közelebb mint valaha. Neked is jut valami a nehéz gerendából, hogy hordozzad. Sötétséget érzel, de életed mégis titokzatosan sugárzik, hat ott is ahol nem is sejted. A feltámadás ereje dolgozik általad. Lényed éltet, táplál másokat anélkül hogy érzékelnéd.
Aztán hivatás olyan mint egy mély barátság. Valami hihetetlen mélységes bizalmat tapasztalsz. Megbízott leszel, hogy a Barátod és Urad szavait mond ki: ‘Ez az én testem’ és a kenyér az Ő testévé válik. Hangszálaidat az élő Isten használja fel, hogy irgalmát közvetítse és kimondja: ‘én feloldozlak téged bűneidből.’ A Barátod téged küld, hogy az Ő üzenetét add tovább. ‘Aki titeket hallhat, engem hallgat.’ A barátság a szív titka. A Barátod és Urad Szíve át akarja karolni az egész emberiséget és nem nyugszik amíg a legutolsó, a legelvetemültebb gyermekét is át nem karolta irgalmával. Újra és újra magához vonz téged és minduntalan visszaküld a világba. Vonz és küld, mint egy óriási Szív mely lüktetésével éltet pumpál a világba. Lényed az élet hordozója lesz, az isteni Szív szeretetáramának részesévé válsz. Újból és újból visszatérsz a Szívbe és onnan új élettel telve mész a világba, hogy az isteni élet eljusson mindenkihez.
-Na most már érted mi a hivatás? – kérdezte végül az öreg.
-Hát…. valamit sejtek, de nem mondanám, hogy értem. -felelte a fiú.
-Talán majd megadatik neked hogy megértsed, de lehet, hogy ez nem a te utad. Mégis, ha egyszer álmaid lesznek és Valaki zörget az ajtódon, ne várasd sokáig, mert különben soha nem fogod megtudni, hogy mi az hogy hivatás.
Eredeti cikk: http://www.jezsuita.hu
Kép: tr1n1ty : Ferences nővérek elsőfogadalma