Az én Jézusom a Krisztus, akit
a Keresztelő boldog örömmel
mutatott be, mint Üdvözítőt.
„Láttam és tanúskodom róla,
hogy Ő az Isten Fia” (Jn 1, 34)
Jézus nem a zsidók vezetői,
nem az írástudók előtt mutatkozott be,
hanem a bűnösök körében.
Olyanok között,
akik János keresztségében
bűneikből akartak szabadulni.
Azok előtt az emberek előtt,
akik, – ellentétben mai magunkkal,
és sok embertársunkkal, –
érezték, tudták magukról, hogy bűnösök.
Azért mentek oda a Keresztelőhöz,
hogy a bűnbánat keresztségét kérjék tőle.
Nem nehéz elképzelni János örömét
és boldogságát: itt a perc, az óra,
– amikor rámutathat a közeledő Jézusra.
Ő az Isten Báránya,
aki elveszi a világ bűneit!
Egyedül Ő az, aki lehetőséget ad nekünk
arra, hogy hibáink,
mulasztásaink és bűneink helyett
az isteni ajándék,
a kegyelem uralkodjék életünkben.
A zsidó nép óriási tévedése,
hogy a Messiás,
– akit ők, még napjainkban is várnak, –
csak az ő Királyuk.
Nyoma van, több is a Bibliában, annak,
hogy egy ideig, még magukat
az apostolokat is kísértette ez a gondolat.
Valami hasonló gondolkodás,
mintegy örök problémaként,
jelen van a mi életünkben is.
Sokszor úgy tűnik, hogy Jézust,
a mi saját, külön Istenünknek gondoljuk.
Valóban úgy tűnik nem is könnyű
elfogadni, hogy Jézus
a vetélytársunknak, ellenségünknek,
a lenézettnek, a bűnösnek is Istene.
Mert sokszor még a templomban
mellettünk ülőt sem nézzük testvérünknek.
Olyan valakinek, akinek Jézus
éppúgy megváltó Istene, mint nekünk.
Hitünket
nem parancsolhatjuk rá senkire.
Még saját gyermekeinkre,
unokáinkra se.
Ám nekünk is meg kell tennünk azt,
amit Keresztelő János tett:
tanúságot kell tegyünk arról,
hogy Jézus az Isten Fia!
Mindnyájunk Megváltója!
Így válik a nekünk juttatott ajándék,
– a hit, – feladattá!
Tanúságot tenni Jézus Krisztusról
szóval és élettel.
A szó azonban ne legyen
erőszakos rábeszélés,
az élet ne legyen magamutogatás.
Legyen példamutatás.
Tanúságtevő szót eleve
akkor vesznek komolyan az emberek,
ha egyezik vele az élet.
Az igazi hit, –
legyen saját életünket átalakító!
Csak ekkor lesz vonzó,
másokat is magával ragadó.
A mi hitünk ilyen?
Szép vasárnap áll rendelkezésünkre,
a válaszadáshoz.
Szeretettel:
Csukor Árpád