Az én Jézusom a Krisztus, akire ma úgy
emlékezünk, – akit ma úgy ünnepelünk,-
mint aki befejezve itt a földön az
Atya által kapott küldetését,
felment a mennybe.
Azóta ott jár közben értünk.
Felment úgy, hogy köztünk maradt!
Amint megígérte:
„Én veletek vagyok mindennap
a világ végéig!” (Mt 28, 20)
Azért, hogy földi életutunk után
mi is eljussunk a boldogság örök honába.
Ez meg is valósulhat, ha tanítása
és példája nyomán nem a mulandó
földi dolgokat keressük,
hanem mindenben, – az örökkévalókat.
Ezen a napon
emberi természetünk Krisztusban,
az összes mennyei sereg fölé emelkedett.
Isten szeretete ezáltal is
oly csodálatos módon mutatkozik meg.
Mert bár Jézus felment a mennybe,
az itt maradottakban
nem lett kevesebb a hit.
Nem lett ingadozóbbá a remény.
A szeretet sem lanyhult, – sőt erősödött.
Mert a hívő lélek erőssége
éppen abban mutatkozik meg,
hogy kétely nélkül elfogadja azt,
ami testi szemmel már nem látható.
Továbbra is vágyakozik azután,
ami érzékeivel már fel nem fogható.
Ami Jézusból látható volt földi szemmel,
mindaz átment az Általa rendelt
és az általunk használt
és megélt szentségekbe.
Elsősorban az Eucharisztiába!
Így lett hitünk még szilárdabb.
A látást pedig felváltotta a Tanítás.
Ebben a Tanításban lesz
a keresztény ember lelke
mennyei fénysugárral megvilágított.
Ezt a megvilágított hitet pedig
oly erőssé teszi a Szentlélek,
– az Ő ajándékaival, –
hogy már nem rendíti meg sem bilincs,
sem éhezés, sem az üldözők válogatott kínzása,
de még a halál sem.
Ezért születnek napjaink mártírjai oly számban,
mint soha még a történelem folyamán.
Amikor is hitükért földünk minden pontján
vérüket ontják és végső harcukat vívják
nemcsak férfiak, nők, – de gyermekek ezrei is.
És fehér vértanúságukat élik meg
a hétköznapok hősei, éppen napjaink
élet-halál harcában világszerte.
Mert Jézus, – velünk van!
Mindezt látva ugyan megrendülünk,
de öröm kell eltöltse szíveinket.
E megpróbáltatások tudomásul vétele
nem szabad, hogy rettegésbe ejtsen bennünket.
Mert Jézus, – velünk van!
Krisztus testének látható jelenléte
számunkra itt a földön
emberi alakjában ugyan megszűnt, –
figyelmünknek azonban
még jobban Őrá kell irányulnia!
Mert ahogyan az Isten Fia megtestesülésével
nem távolodott el Atyjától, ugyanúgy
mennybemenetelekor sem hagyta el övéit.
Áldott és Jézussal teljes,
az ő szeretetét, segítségét
minden eddiginél erősebben megtapasztaló
szép vasárnapot és hétköznapokat kívánok,
szeretettel:
Csukor Árpád