Az én Jézusom a Krisztus, kinek jövetele előtt
a Keresztelő így szólított fel:
„Készítsétek el az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit.” (Mk 1,3)
Isten beavatkozott az emberi történelembe.
Ez a beavatkozás pedig
folytatódik ma is, – mindnyájunkban.
Hozzánk való érkezését elő kell készítsük!
Ő az általunk elkészített úton akar érkezni.
Ezen az úton pedig
bűneink akadályozzák érkezését.
Ezt az akadályt kell eltávolítani magunkból.
Úgy, hogy néven nevezzük, megvalljuk
és szakítunk bűneinkkel.
Különösen azokkal, melyekről János is beszélt.
A bennünk levő gőggel, önhittséggel,
képmutatással és büszkeséggel.
Gyűlöleteink, haragjaink, régi sérelmeink,
keserű emlékeink és kínzó félelmeink
hegyeit kell lebontsuk.
És feltöltenünk hiányosságaink és
mulasztásaink völgyeit.
Lassuljunk le,
szigeteljük el magunkat a világ zajától.
Szakítsunk mindennel, ami elrabolja tőlünk
a csendet és a nyugalmat.
Ebben a megtalált csendben már jól hallhatjuk
a felénk közelítő Istent.
Adventi koszorúnkon már két gyertya ég.
Két gyertyának a fénye
már jobban bevilágítja az életünket!
Ugyanígy a közelgő Krisztus egyre erősödő fénye
már képes megtörni fényével életünk árnyoldalait.
Ebben a fényben pedig
biztosabban várhatunk az Úr érkezésére.
Tisztábban fogalmazódik meg bennünk a vágy,
miszerint annyira jó lenne közelebb kerülni Istenhez!
Az Ő akaratát felfedezni saját életünkben,
és eszerint is cselekedni.
Megélni életünkben az Úr jelenlétét!
Megtapasztalni közelségét!
Segítségét, – küzdelmeinkben, bukásainkban.
Erejét, – elesettségünkben.
Adventi időszakunk felénél tartunk.
Megtisztítottuk-e már szíveinket
az Úrral való találkozásra?
Az útkészítés Isten népe számára azt jelenti:
meghallani és elhinni az Úr szavát.
Örömmel készülődve várni Szabadító Szeretetét.
Bizalommal elindulni Feléje.
Az adventi várakozás szent idejében
fel kell emelni mélységeinket Istenhez
mély és őszinte nyíltsággal, imádsággal.
Közelgő Istenünk akkor egyenes úton
fog hozzánk érkezni, – életünkbe.
Meg kell halljuk hangját, hogy készíthessük útját.
Ő ebben az idei adventben is,
– mint annyiszor életünk folyamán, –
oly nagy szeretettel közelít felénk.
De az utat magunkban, – nekünk kell készítenünk!
Hogy sötétségünkre világosság ragyoghasson!
Így fogunk az élet Urával találkozni,
így fog megújulni életünk.
Imáimban kérem ezt mindnyájunknak,
szeretettel:
Csukor Árpád