Az én Jézusom a Krisztus, aki Nikodémussal
beszélgetve mondta: „Aki hisz Őbenne,
az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz,
az már ítéletet vont magára,
mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.” (Jn 3, 18)
A minden élők
megítéléséről beszél a mai Örömhír.
És arról, hogy Krisztus követőinek
az ő világosságában kell élniük,
és hitükből következően kerülni a bűnt.
Jézussal olyan világosság gyulladt
az emberek között,
melyben a szenny könnyebben látszik,
akárcsak a levegőben úszkáló porszemek
a lakásba bevilágító napfényben.
A Jézus iránt megnyílt hitünk által fény vetül
Istennek irántunk való szeretetére is.
Arra, hogy mindenki Isten szeretett gyermeke.
Ez a szeretet pedig soha nem kelthet félelmet.
Mert Isten nem azért küldte Fiát,
hogy elítélje a világot,
hanem, hogy megváltsa azt.
Aki viszont nem hisz az Istenfiában,
az az ember ítéletet von magára!
Minden ember hisz valakiben vagy valamiben.
Érzékszerveivel nem tapasztalja jelenlétét,
de amiben hisz, – tudja azt, hogy létezik.
A keresztény ember életét ez a
Krisztusban való tudatos hit,
– mint észszerű meghajlás, – irányítja és élteti.
Amely nélkül el sem tudja képzelni életét.
De amelynek birtokában életének részévé válik a hit,
és létének forrásává lesz Krisztus!
Az élet minden kihívásának és szenvedéseinek
ellenére, – ez a hit lesz életörömének oka.
Annak az örömnek, amelyről a liturgia
éppen ennek a negyedik nagyböjti vasárnapnak
a nevét adja: Örömvasárnap.
Mikor megszülettem,
azoknak, kik körülálltak,
fogalmuk sem volt arról ott,
mi érkezett velem.
De utóbb, – Isten nyugtassa,
mert akkor már nem élt, mikor tudatosan
vissza tudtam gondolni szeretetére, –
nagymamám tudta, hogy unokája örömre született!
Mert neki oly kevés öröme volt életében!
Érkezésem örömben és boldogságban
gazdagította sok-sok szenvedéssel teli világát.
S tudom, mert elmondták jó Szüleim,
mennyit imádkozott érte,
hogy örömökkel teli legyen az életem.
Most pedig, – éltemnek már alkonyán, –
hálatelt szívvel elmondhatom,
éltem folyamán sok-sok örömre leltem…
Elsősorban a
Krisztusba vetett hitem boldogító örömére!
Ma, – Örömvasárnapon, – hívlak Titeket,
a mindennapi kenyérhez örömet is kérjetek!
Mert Krisztusban való hittel teli lelketeknek
és szíveteknek örülni kell,
hogy emberi legyen éltetek!
A mai világban különösen is fontos,
– fontosabb, mint bármikor is volt, –
hogy az Úrban való hitünket ne tartsuk meg
csupán magunkban és magunknak!
Krisztus világossága és végtelen szeretete,
– a Benne való hitünk öröme, – világítsa meg
minden ember szívét, és így épüljön
Isten országa, – az öröm országa!
Szeretettel:
Csukor Árpád