A Szent Család példája

(Gyulai Oszkár, esperes, plébános beszéde alapján)

Az Üdvözítõ Jézus Krisztus amikor lejött erre a világra, emberi családba jött el, ezzel akarta megmutatni, hogy a családdal kezdõdik az emberiség megváltása. Mert az emberiség életében minden a családra épül. Amikor Szent Család ünnepén az Egyház a Szent Családot állítja elénk, akkor azt akarja mondani, sürgetõleg kérve, hogy kövessétek a Szent Család példáját, mert csak akkor lesz emberi megújulás a világ számára.

Jézus azt mondja az Evangéliumban: amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. A házastársak, akik Isten elõtt kötöttek házasságot, szent esküvel ígérik, holtomiglan, holtáiglan, hogy hûségesek lesznek egymáshoz, hogy szeretni fogják egymást, de nagyon sokan elfeledkeznek errõl az ígéretrõl. Elfeledkeznek arról, hogy ezzel az esküvel tulajdonképpen, ha nem tartják meg, magukat átkozták meg, mert azt jelenti, hogy úgy se- géljen engem az Isten, ahogy én ezt az esküt megtartom! Vagyis ha nem tartanám meg, akkor ne segítsen engem az Isten. A házastársak akkor tesznek Isten akarata szerint, ha esküjükhöz hûségesen küzdenek, harcolnak, áldozatot hoznak a családnak a megmentéséért, a család egységének biztosításáért.

A családnak otthont kell teremtenie. Az otthon az sokkal több, mint a lakás! A lakás a falak, a szõnyegek, a bútorok. Az otthon a békesség, a szeretet és az öröm. És ez az otthon sok ember számára hiányzik. Amikor Szent Család ünnepén az Egyház a Szent Család példájának követésére buzdít bennünket ez nem jámbor ajánlás, ez élet kérdés. Élet vagy halál kérdése!

Nagyon kellenek a Szent József típusú édesapák, akik földi másai a Mennyei Atyának, nem karikatúrák, akik csak a nevükön viselik a családfõ szerepét, de az életükkel megcsúfolják és megcáfolják azt. Mennyire kellenek a Szûzanya példáját követõ édesanyák! Akiknek dolgos a kezük, éles a szemük, rögtön észreveszik a bajt, ami a családot, annak az egységét és békéjét fenyegeti és akkor aszonyi okossággal, kedvességgel és türelemmel orvosolják azt. Nem veszekedéssel, mert az nem vezet sehová. Nehéz feladat, követni a Szent Család példáját!

A Szent Családnak, mint tudjuk három tagja van, Szent József, a Szûzanya és a kis Jézus. Szent Józsefrõl aránylag keveset beszél a Biblia. De azzal, amit mond, lényegében megfesti szent Józsefnek a képét. Szent József nem tett csodákat, csak mindenben teljesítette Isten akaratát, az Isteni ráhagyatkozásban az Igaz bölcsessége járta át õt. A tisztaságban, a hûségben és a tökéletes szeretetben példaképünk! A Szentírás azt mondja róla, hogy igaz ember volt! És ebben az egy mondatban minden benne van! A kis Jézus számára példakép volt. A kisgyerek az édesapa képérõl rajzolja meg, képzeli el magának a Mennyei Atya képét. A kisgyerek csak ilyen konkrétumban tud gondolkodni! Elvontan nem tud gondolkodni. Látja az édesapját, felfokozza az õ vonását, az egyéniségét és ebbõl rajzolja meg, képzeli el magának a Mennyei Atya képét. Óriási az édesapák felelõsség abban, hogy a Mennyei Atyának képmásai legyenek. Az édesapák dolga odafigyelni a család életére. Odafigyelni a gyerekek életére, és nyugodt, de határozott mozdulatokkal irányítani a család életét a helyes irányba, az Isten felé vezetõ úton, hogy le ne térjen onnan.

Az édesanya képét a Szûzanyáról másolhatjuk le. A Szûzanya talán a kánaáni menyegzõn mutatja be leginkább, hogy milyennek kell lennie az édesanyának. Dolgos volt a Szent Szûz keze, mert az esküvõ elõkészítéséhez is hívták, nem csak vendégnek. Figyelt a háziak kéréseire, mert kedvükre akart tenni. Csendben körülnézett és meglátta, hol hiányzik még valami. Részt vett a lakomán, együtt örült az örvendezõkkel, és mégsem kerülte el figyelmét, hogy fogytán a bor. Feltünés nélkül, halkan szólt Fiának. Szûz Mária mosolyával bearanyozta a családi otthont és boldoggá tett mindenkit maga körül. Az anyai mosoly családot összetartó erõ tud lenni.
A kis Jézus engedelmességben nevelkedett, odafigyelt Szûz Máriára és Szent Józsefre, sokat tanult tõlük. Sokszor hallgatta szüleinek a szavát. Õ, a világ Ura és Tanítómestere, nem restellt szüleitõl tanulni.

A gyermek Jézus engedelmeskedett szüleinek. Az Isten parancsának való engedelmesség: a jó, mert Isten csak jót parancsol. Az engedetlenség: a rossz, mert lázadásra viszi rá a lelket, amelyre azután a Sátán hatással lehet. A régi idõkben az volt a szabály, hogy ha a felnõttek beszélnek, akkor a gyerek hallgat és nem beszél bele. Ma a családban a felnõtt beszédjébe belekiabál a gyerek, megbírálja a szüleit. Messze kerültünk attól az eszménytõl, amit Jézus mutatott be, hogy tisztelettel és engedelmességgel viselkedett a szüleivel szemben!

A tíz parancs olvasásakor feltûnik, hogy egy parancshoz Isten külön jutalmat, külön áldást helyezett kilátásba, ez a negyedik parancs, mely így szól: „tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életû légy a földön”. Egy másik fordítás szerint: „hogy áldott legyen életed ezen a földön”. Az Isten jutalmát érdemes kiérdemelni azzal, hogy az ember tiszteli, megbecsüli a szüleit! Mert mit köszönhet egy gyerek a szüleinek? Isten után mindent! Az életét, az otthonát, a mindennapi kenyeret, hogy van egy szeretõ közössége, amelyben élhet! Ezt mind Isten után csak a szüleinek köszönheti! És akkor ennek ellenére engedetlen, feleselõ?

Szent Család ünnepén külön kérje minden édesapa, édesanya, és gyerek, hogy a Szent Család, tanítson meg minket arra, hogy a családok az erény, a munka, a szeretet, a vallás iskolái legyenek, és ezáltal békesség és öröm legyen minden otthonban, ne veszekedés, türelmetlenség! Azt mondja a Szentírás a gyerekeknek, hogy tiszteld és szeresd szülei- det, hogy áldott legyen az életed a földön! De azért a szülõknek is olyanoknak kell lenni, hogy tisztelni és szeretni lehessen õket! Tehát a szülõk felelõssége felmérhetetlen, mert rajtuk keresztül jön Isten akarata a gyerekek számára!

A szülõnek feladata, hogy az Isten akaratát közvetítse a gyermeke számára! Nem azt, hogy neki pillanatnyilag milyen hangulata van. Nem. Éppen ez a felelõsség! Hogy mindig Isten akaratát tudja közvetíteni a gyermekei számára. Ha ezt teszi, akkor a szülõ szava az Isten szava. Aki a szüleivel engedetlen, Istennel szemben engedetlen!

A családban legyen közös imádság este! Akármilyen rövid imádság, de legyen közös imádság, ahol a család együtt imádkozik Isten elõtt, mert akik együtt imádkoznak, azok együtt is maradnak! És hogy annyian nem maradnak együtt, azért van, mert nem imádkoznak. És ha így mindenben akarjuk követni a Szent Családnak a példáját, akkor megvalósul egy kis földi mennyország. Akkor a család valóban igazi szeretet közösség, ahol az Isten lakik. Minden családba be kell fogadni az Istent az imádság és a szeretet által, mert aki szeretetben él, Istenben él, és Isten él õbenne! És akkor megtapasztalhatja az ember, hogy milyen öröm az, ha velünk az Isten! Ha ott van az életünkben az Isten, akkor az õ békéje, az õ öröme, az õ szeretete állandó lesz bennünk és ez a családi boldogság alapja.

Van-e idõnk imádkozni? Olyan sokmindent imád a mai ember. Imád utazni, imád szórakozni, imád enni, inni, imád TV-t nézni és még sokminden mást. Amit imád az ember, azt a értékrendjében felemeli. Vajon tudunk-e még imádkozni a szív egyszerûségével? Vajon örömöt jelent-e nekünk az Istennel való találkozás az imáinkban, a szentmisében? Vagy talán unjuk az egészet, mert elfásult már a szívünk és nincsen hely benne az Isten számára? Újra meg kell tanulni gyermeki szívvel imádkozni ahhoz, hogy megszülessék lelkünkben az igazi öröm!

A Karácsony Isten ajándékozó szeretetének az ünnepe. Ezen a napon adta Isten nekünk a legnagyobb ajándékot, amit adhatott. Az Õ szent Fiát, hogy testvérünkké legyen, hogy egy legyen közülünk az Isten Fia. Hogy emberré legyen, hogy mi, emberek, Isten fiaivá lehessünk. ågy fejezi ki a Biblia a Karácsonynak a jelentõségét. Az emberek is szeretnek Karácsonykor ajándékozni. Az ajándék legföljebb jelkép lehet. Jelképe önmagunknak. Mert nem valami tárgyat kell nekünk ajándékozni egymásnak, hanem önmagunkat!

Gondoljuk csak végig gyerekek, fiatalok, vajon most az évek elmúltával is ajándék vagyok-e én a szüleim számára, akik akkor Isten ajándékaként elfogadtak engem, születésem alkalmával. Vagy a házastársak. Vajon ma is ajándék vagyok-e a férjem, a felségem számára, mint amikor olyan boldogan megesküdtünk az Isten oltára elõtt, hogy szeretni, hogy tisztelni fogjuk egymást? Hogy mindent megteszünk egymás életé- ért és boldogságáért? Ma is ajándék vagyunk egymásnak? Ma is tudunk örülni egymásnak? Olyan örömmel, mint amikor örültünk akkor, amikor összekerültünk, amikor olyan sok-sok és nagy reménységgel elindultunk az élet útján?

És itt lehet kérdezni tovább az idõseket, az öregeket, ajándék vagyok-e a családom számára? A gyerekeim, az unokáim számára? A Karácsony meg akarja újítani életünket a szeretetben, mert elfásultunk, mert kiüresedtünk! A szeretet valóság, a szeretet csodálatos erõ, ami képes csodákat mûvelni az embereknek az életében, a családoknak az életében. Újítsuk meg a mi hitünket. Szûz Mária azért volt igazán boldog, mert hite volt. Nem csak vélekedései voltak. A hite nem csak elmélet volt, hanem a Jézus szerinti élet.
Újítsuk meg a mi szeretetünket. Érezzünk rá arra, hogy boldog csak az az ember lehet, aki megtanul másokért élni. Aki ezt meg nem tanulja, az örökre önzõ és örökre boldogtalan lesz. Erre kell nevelni a fiatalokat, erre kell nevelni a gyerekeket. Nem élhetünk önmagunknak, másokért kell élni! Isten szeretetét kell továbbvinni a világban. Továbbadni, továbbsugározni az emberek szívébe, mert annak a visszasugárzó öröme, az teszi boldoggá az embert.