Amikor a férfi és a nõ a házasságban az egy test egységében kölcsönösen ajándékozzák és megkapják egymást, az õszinte ajándékozás logikája belép életükbe. Enélkül a házasság üres volna, míg a személyek e logikára épülõ közössége a szülõk közösségévé válik. Amikor életet adnak a gyermeknek, egy új emberi „te” jelenik meg a házastársak mi-körében, egy személy, akit új néven: „a fiúnk…; a lányunk…” szólítanak. „Embert kaptam az Úrtól” (Ter 4,1) mondja Éva, a történelem elsõ asszonya, egy emberi lényt, akit 9 hónapig várnak, és „megjelenik” a szülõk és testvérek elõtt. A fogantatás, a magzati élet és a születés alakítja ki a teret, mely- ben az új teremtmény mint „ajándék” jelenhet meg, mert kezdettõl fogva ajándék. Lehet-e másnak tekinteni ezt a törékeny és védtelen lényt, aki mindenben szüleitõl függ és teljesen rájuk van bízva? Az újszülött azáltal ajándékozza magát szüleinek, hogy létrejön. Már maga a léte ajándék, a Teremtõ elsõ ajándéka a teremtménynek.
Máriának és Józsefnek köszönhetõen a Megtestesülés misztériuma s vele együtt a Szent Család misztériuma mélyen beleíródott a férfi és a nõ jegyesi szeretetébe, s közvetve minden emberi család származásába.
Az amit Szent Pál „nagy misztériumnak” nevez, a Szent Családban találja meg legmélyebb kifejezõdését. A család így valóban az Újszövetség központjába került.
A család kezdete két személy egysége, mely a szentség erejébõl új együttes Krisztusban. A szeretetnek, hogy valóban „szép” legyen, Isten ajándékának kell lennie, melyet a Szentlélek olt az emberi szívekbe és folyamatosan táplál (vö. Róm 5,5). Az Egyház ennek tudatában kéri a Szentlelket a házasság szentségében, hogy látogassa meg az emberi szí- veket. Ahhoz, hogy valóban a szép szeretet legyen, vagyis személy aján- dékozása személynek, Attól kell származnia, aki maga az Ajándék és minden ajándék forrása.
Ezt mondja el az evangélium Máriáról és Józsefrõl, akik az Újszö- vetség küszöbén újra átélik az Énekek énekében leírt „szép szeretetet”. József így gondolkodik Máriáról és így szólítja õt: „Nõvérem, Jegyesem”. Mária, Isten Anyja a Szentlélektõl fogant, akitõl a „szép szeretet” ered, melyet az evangélium finoman a „nagy misztérium” összefüggésében helyez el.
Az evangélium nem csupán a „szép szeretet” misztériumát tárja föl, hanem a szépség nem kevésbé mély misztériumát is, mely az istentõl származó szeretet. A férfi és a nõ, akik arra hivatottak, hogy kölcsönös ajándékká váljanak, Istentõl valók. Az „életet adó” Lélek õsi ajándékából fakad az a kölcsönös ajándék, hogy férj vagy feleség, nem kevésbé, hogy fivér vagy nõvér legyenek.
Társadalmunk elszakadt az ember teljes igazságától, attól az igazság- tól, hogy a fér
fi és a nõ személy. Ennek következtében civilizációnk nem képes megfelelõ módon fölfogni, mit jelent a személyek önajándékozása a házasságban, a felelõs szeretet az atyaság és anyaság szolgálatában, az életadás és a nevelés hiteles értéke.
A Hegyi beszédben a hatodik parancsolattal kapcsolatban Krisztus kijelenti: „Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: ne törj házasságot. Én pedig mondom nektek: mindaz, aki asszonyra néz, hogy megkívánja õt, a szívében már házasságtörést követett el vele.” (Mt 5, 27-28)
A bûnös vágy által az ember birtokba akar venni egy másik emberi lényt, aki nem az övé, hanem Istené. Miközben Krisztus kortársaihoz fordul, minden idõk és minden
nemzedék emberéhez szól; különösen szól a mi nemzedékünkhöz, hozzánk, akik egy fogyasztó és hedonista civilizá- ció jegyében élünk.
Miért nyilatkozik Krisztus a Hegyi beszédben ily határozott és igényes módon? A válasz nyilvánvaló: Krisztus biztosítani akarja a család és a házasság szent voltát, meg akarja védeni az emberi személy és méltósága teljes igazságát.
Csak ennek az igazságnak fényénél lehetséges, hogy a család a nagy „kinyilatkoztatás” legyen, a másik elsõ fölfedezése: elõször a házas- társak kölcsönös fölfedezése, majd a tõlük született gyermekeké. Amire a házastársak megesküsznek, ti. hogy „egymáshoz jóban és rosszban mindhalálig hûségesek maradnak”, csak a „szép szeretet” dimenziójá- ban lehetséges. A mai ember ezt a modern hírközlõ eszközökbõl nem képes megtanulni. A „szép szeretetet” elsõsorban az imádságban tanulja az ember.
A Szentlélek a szép szeretet forrása. Õ nemcsak Mária és József szívében ébr
esztette föl ezt a szeretetet, hanem fölébreszti minden olyan házas- pár szívében is, akik készek meghallani Isten szavát és megtartani azt (vö. Lk 8,15). Minden család jövõje ettõl a „szép szeretettõl”, a házastársak, a szülõk, a gyermekek, és az összes nemzedékek kölcsönös szeretetétõl függ. A szeretet a család erejének és egységének igazi forrása.
Az Ige testté lett (vö. Jn 1,14), Isten emberré lett. Az egyházatyák gyak
ran hivatkoztak erre a csodálatos misztériumra: „Isten emberré lett, hogy mi istenekké váljunk”. Ez a hitigazság egyidejüleg az emberi lét igazsága. Megmutatja a súlyát minden merényletnek, melyet az anyaméhben élõ magzat ellen követnek el. Itt, pontosan itt találjuk szemben magunkat a „szép szeretet” ellenpólusával. Ha valaki kizárólag az élvezetre gondol, gyümölcsének meggyilkolásával el lehet jutni a szeretet megöléséig. Az élvezetek kultúrája számára a „méhednek áldott gyümölcse” (Lk 1,42) bizonyos értelemben „átkozott gyümölccsé” válik.
Kép forrása: Születés c. film