Május első vasárnapja az édesanyák napja, május pedig Mária hónapja, amikor különös tisztelettel és szeretettel fordulunk az égi édesanyához.
Ocsovai Grácián ferences atya gondolataiból
Az édesanya szónak olyan mély tartalma van, hogy önmaga felidéz mindent, ami az anyai mivoltban gyökerezik. A szép emlékeket, a vigaszt, a segítséget, az ápolást, az ölelést, azt, hogy valaki értünk él, s hogy nem azért szeret, mert megérdemeljük, hanem azért, mert az övé vagyunk.
Ezért nem mindegy, hogy szólítjuk az édesanyákat. Ne hagyjuk elveszni ezt a gyönyörű régi szót, amelynek mély érzelmi töltete benne van az anyaföld és az Anyaszentegyház szavakban is.
Mária úgy lett minden ember édesanyja, hogy a kereszten Jézus ránk bízta őt, és bennünket őrá. Kaptunk tehát egy égi édesanyát, aki mindannyiunk édesanyja, még ha sokan megtagadják is.
Nagyon sok címe, megszólítása van a Szűzanyának. Ilyenkor májusban, az ő hónapjában, a lorettói litániában több mint ötvenet említünk, ez mind jellemező Máriára, aki a mi első számú segítőnk. Nagyhatalmú, csodálatra méltó, fájdalmas anya és szent szűz, az üdvösség anyja, a mennynek királyné asszonya s a magyarok nagyasszonya, aki oltalmaz bennünket. Ő a legerősebb a szentek között, akitől az ördög is retteg. A mennyországba, az Úr színe elé az ő szeplőtelen szíve által juthatunk a legbiztosabban.
A Szűzanyát nem szabad elhagyni, ahogy az édesanyánkat sem tagadhatjuk meg. Fontos, hogy imádkozzuk a rózsafüzért, a legerősebb imát, amely az Istent dicsőíti, és a Szűzanyát köszönti. Égi anyánk pedig oltalmaz, véd és segít bennünket, s mellettünk lesz a próbatétek során is. Forduljunk hozzá bizalommal, imádkozzunk hozzá, és ajánljuk magunkat az ő szentséges szívének oltalmába. Kérjük pártfogását, közbenjárását, bízzuk szeretetére nehézségeinket, küzdelmeinket, terveinket, hiszen ő figyel ránk, gondoskodik rólunk, közbenjár értünk Istennél és egyszülött fiánál, Jézusnál.
Örök igazság, hogy Mária gyermeke nem vész el.
Forrás: zaol.hu
Kép: Feszty Masa (Jókai Mór unokája): Mária c. festménye