Az én Jézusom a Krisztus, aki ezért jött,
hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.
Jerikó városában megtalálta Zakeust,
a gazdag embert, – a vámosok fejét.
Aki „szerette volna látni
és megismerni Jézust” (Lk 19, 3).
Zakeus ekkor még nem tudta,
hogy azért keresi Jézust,
mert Jézus már előbb kereste őt.
Hallott róla,
s ez bizalmat ébresztett a szívében.
Mindig így volt, s így van ez ma is.
Akihez valamiképpen
eljut a jézusi Örömhír
maga is vágyakozni kezd utána.
A kereső ember előtt azonban
mindig vannak akadályok.
Zakeust termete
és az emberek ellenszenve
akadályozta abban, hogy lássa Jézust.
De leküzdötte az akadályokat.
A mi esetünkben is gyakran az előítéletek,
kételyek, vagy éppen a vallásosságukat
képmutatóan megélő emberekben való
csalódás nehezíti a találkozást.
Zakeus előkelő ember létére is
képes volt felmászni egy fára,
hogy lássa az Érkezőt.
Vállalt szégyent, áldozatot,
hogy meglássa Jézust.
Mi mire vagyunk készek,
hogy találkozzunk Vele?
Zakeus ott kereste az Urat,
ahol található volt!
Mert tudta: erre kell elmennie!
Ma, – hol lehet megtalálni Jézust?
Leginkább ott, ahol az emberek
Érte jönnek össze! A közösségben,
ahol a Róla szóló Örömhír hangzik el!
Ám aki csak látni kívánja Jézust,
de nem akarja elkötelezni magát mellette,
az nem találja meg.
Aki elbújik életének fáján,
– a lombok közé, –
az soha nem találkozhat vele.
Vele csak lent lehet találkozni,
magunkat megalázva
és bűneinket megvallva.
Jézus mindnyájunkat,
– különösen az Őt keresőket
ma is és mindig, – észrevesz.
És kedvesen szól hozzánk:
ma éppen, – nálad akarok megszállni.
S a csoda újra és újra megtörténik.
Változás az életünkben,
– mert üdvösség köszönt ránk.
Isten kegyelme így vezet bennünket
akár a kíváncsiságunkból is,
– a megtérésre.
Megtérés viszont csak akkor lehetséges,
ha hajlandók vagyunk
elfogadni Isten szeretetét.
Jézus mindig elfogadja azokat,
akik elfogadják Őt.
És arra figyelmeztet bennünket,
hogy a mi Istenünk bennünket szerető,
végtelenül jóságos és irgalmas.
Aki vétkeink ellenére szeret minket.
Aki „azért jött, hogy megkeresse
és megmentse azt, ami elveszett.”
(Lk 19,10)
Helyezzük magunkat bátran
Zakeus helyzetébe.
Lehet hogy nem vagyunk éppen annyira
távol Istentől, – de mindnyájan
rászorulunk a Jézussal való
üdvöt hozó gyógyító Találkozásra!
S miért is ne,
talán éppen ezen a szép vasárnapon!
Szeretettel:
Csukor Árpád